Egy magyar zsoldos a háborús Irakban

Hódosi Zoltán egykor orosz társaival játékgépeket fosztogatott a budapesti éjszakában, ám 15 éve átállt a jó oldalra.

Kis híján elveszett fiatalabb korában Hódosi Zoltán az éjszakai életben. Aztán 15 évvel ezelőtt gyökeres fordulatot vett az élete, ki tudott szakadni a maffiák bűvköréből, az országot is elhagyta, azóta a Közel-Keleten, zömmel Irakban zsoldos. Ám ez a zsoldoslét nem a hagyományos értelemben vett zsoldosság. Erről is szól a napokban A zsoldos 2. rész – Háború címmel megjelent második könyve.

Hódosi Zoltán ma is Irakban dolgozik fegyveres biztonsági emberként
Fotó: Hódosi Zoltán archív

A történelem szemtanúja

A könyv az első, 2015-ben megjelent kötet folytatása, amiben a magánélete mellett párhuzamosan mesél az elmúlt időszakban Irakban történtekről. Az Iszlám Állam létrejöttéről, bukásáról, majd feléledéséről, valamint olyan eseményekről, amiket személyesen élt át, mint például az „októberi forradalmat”, Qasim Soleimani és Abu Mahdi al-Muhandis az USA általi likvidálását, ami megfogalmazása szerint

kis híján kirobbantotta a harmadik világháborút.

Szó van a könyvben a jelenleg is tartó Covid-világjárványról és arról, hogy a vírus milyen nehézségeket okozott számára Irakban. „A könyvben leírt események valósak, fikciót nem tartalmaznak” – írta Hódosi, aki jelenleg is Irakban, Bagdadban dolgozik.

Az interneten a szerzővel folytatott beszélgetésekből idézünk.

„Tizenhét éve, 2003-ban, amikor 22 éves voltam, kezdődött az OIF, másnéven az Operation Iraqi Freedom, magyarul az Iraki szabadság hadművelet, amit az USA vezetett. Ekkor hallottam, hogy biztonsági magáncégekhez is lehet jelentkezni Irakba, nem csak a hadsereg kötelékében kimenni oda. Úgy gondoltam, hogy a későbbiekben a nemzetközi biztonsági piacon az Irakban szerzett tapasztalatom kellő referencia lesz. Hosszas előkészület után, 2005-ben munkába is álltam az iraki fővárosban, Bagdadban egy magán biztonsági cégnél, ahol mondhatni végigjártam a ranglétrát. A cégnél statikus őrként kezdtem, majd lett belőlem konvojlövész, aztán személyvédő operátor és végül a cég operációs menedzsere.”

Még marad néhány évig Irakban

„Mindenkinél van egy határ, amikor azt mondja, most vége. Ez a határ nálam még nem jött el. A jövőképem megvalósításához még kint kell maradjak néhány évig.

Fel kell építeni magamat, a karrieremet a hazámban, Magyarországon is,

és amint úgy érzem, ez sikerült, és anyagi biztonságban tovább tudok lépni, akkor fogom azt mondani, eljött az idő egy új életre.”

„Amikor 2015-ben megjelent az első könyvem, A zsoldos – Egy magyar Irak poklában címmel, csak a sztorijaimat szerettem volna megosztani másokkal, ám a könyvem megérintett egy generációt, akik hasonló utat szeretnének bejárni, mint én. Újabb motivációt adtak a könyv folytatásához, amikor tőlük elismerést kaptam és köszönetet, hogy utat mutattam számukra.”

Hódosi Zoltán a második könyve borítóján – a könyvben az Irakban általa személyesen megélt történelem köszön vissza ránk
Fotó: Hódosi Zoltán

„Hogy mi hiányzik? Mindig elfogadom az adott helyzetem, és rendíthetetlenül megyek a kitűzött célom felé, hogy elérjem azt, amikor pedig elértem, ne legyen hiányom semmiben.”

„Amikor visszanézek arra, hogy 15 évvel ezelőtt honnan indultam és most hol tartok, nyugodt szívvel mondhatom,

elégedett ember vagyok.”

Rablóból lesz a legjobb pandúr

Még kölyökként került a sötét oldalra. Rákoskeresztúron előbb csak csibészkedtek barátaival, ám egyenes út vezetett a bűnbe. Bokszolni tanították a dörzsölt idősebbek, hogy meg tudja védeni magát. Amint úgy hozta a helyzet, szúrt is; amikor egy ellenérdekelt gengszter meg akarta rendszabályozni, Hódosi leütötte, majd gondolkodás nélkül combon szúrta a másikat. Akkor csak a jelen lévő kemény bűnöző barátja tudta megvédeni többedmagával a támadót. Ebből az esetből azt tanulta meg egy életre, hogy csak akkor lehet túlélni, ha van egy csapat melletted. Orosz és magyar társaival főleg játékgépes csalásokat követtek el. Kaszinókat védtek, és időnként manipulálták a gépeket, hogy valamelyik társuk ügyfélként beülve nyerjen néhány milliót. Az egyik ilyen stiklire rájött az üzlet tulajdonosa, követelte vissza a nyereményt, még az oroszok sem tudták meggyőzni. A Városligetben állt fel a két hadsereg – több száz ember – egymással szemben. Az oroszok kinyitották autójuk csomagtartóját, és megmutatták a sorozatlövő fegyvereiket. Ám ez sem tántorította volna el az összecsapástól az ellenfelet. Az oroszok vezére és a másik fél vezetője hirtelen rájöttek, hogy együtt ültek néhány évet. A vita vér nélkül megszűnt. Kidobóember is volt – portaszolgálatnak nevezik – tényleges rendőrökkel. Dolgozott például azzal a rendőrrel is, aki aztán Simon Tibor agyonverésének perében vádlott lett. Arabokkal is dolgozott. 16 éves korától 24 éves koráig tartott ez a nem kimondottan baráti társaságban töltött időszak. Soha nem bukott le, pedig egyszer az orosz barátait – egy kivétellel – a szomszédos utcából vitték el a kommandósok. Akkor összepakolta ő is a „sittkészletet”, váltás ruhát, tisztálkodószereket, s várta a kommandósokat, de nem jöttek érte. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott az élete. Egy rendőr portaszolgálatos társa ugyanis beajánlotta a budapesti FBI Akadémia testőrképzőjébe.