David Pressman, az USA újonnan kinevezett nagykövete, akinek már a személye is provokációnak tekinthető Joe Biden részéről, burkoltan megfenyegette Magyarországot, mert hazánk – Törökország mellett – még nem ratifikálta Svédország és Finnország NATO-csatlakozását. Azt mondta, reméli, ez ügyben nem lesz szükség nyomásgyakorlásra.
Ha ilyen barátunk van, akkor már nincs is szükség ellenségre – mondhatnánk némi malíciával. De hát úgy van az, hogy egy Nagy Testvérből meglehetősen nehézkesen lesz igaz jó barát.
Ezt már megtapasztalhattuk Mark André Goodfriend esetében is, aki 2013 és 2014 között volt ideiglenes ügyvivője az amerikai nagykövetségnek: a „Jóbarátra” – hiszen ezt jelenti a neve – nem igazán volt találó a nomen est omen (a név minősít) latin kifejezés. Inkább az ellenkezője.
Jól megrágtuk már, jól megtapasztaltuk már, hogy mi a valós helyzet: ha az Egyesült Államokban demokrata elnök van hatalmon, akkor, aki ide jön hozzánk, „természetesen” azonnal beleszól – vagy legalábbis bele próbál szólni – a belügyeinkbe és kritizálja a kormányzatot, ha az éppen nemzeti és konzervatív.
Nincs is ezen mit csodálkoznunk tehát, különösen azok után, hogy maga Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk – egyben igazi kurucos magyar ember – egy nyilatkozatában elmesélte, hogy olyan demokrata nagykövet is érkezett már Magyarországra, méghozzá a tízes években, aki nemes egyszerűséggel bement a magyar Külügyminisztériumba, s egy papírt adott át, amelyen az szerepelt, hogy a magyar kormánynak és a parlamentnek miben és hol kell megváltoztatnia az alaptörvényünk szövegét…