Talán emlékeznek rá az olvasóim, hogy jómagam írtam már Novak Djokovicsról, a kiváló szerb teniszezőről, és nagymértékben kritizáltam azt a jelenséget, hogy ha a nyugati világ bármelyik tornáján lépett fel, a közönség döntő része szinte „csípőből” ellene szurkolt, különösen Párizsban és Londonban, de akár ázsiai nagyvárosokban is.
Megírtam azt is, hogy ennek az oka nem lehet más, mint az a mély, zsigeri ellenszenv a Kelet- és Közép-Európából vagy a Balkánról jött sportolókkal szemben, ami a nyugati világot jellemzi. Djokovics tényleg szinte már esedezte a közönség szimpátiáját, szeretetét, de ez semmit sem számított. Itt hős csak Federer vagy Nadal lehet, esetleg a szegény elnyomott Williams testvérek, vagy bárki, aki nyugati, csak nem egy nyomorult, szegényházi balkáni fiatalember. (Annak idején Szeles Mónika is panaszkodott erre a jelenségre.)
Ezek után ért váratlanul egy román újságíró, méghozzá Adrian Onciu publicisztikája az Opozitian.net nevű román portálon.