Olyan sok pénzt szívtak ki a hazánkban működő pénzintézetek anyabankjai az előző két és fél évben a magyar bankrendszerből, hogy már önmagában ez a folyamat is elegendő ok lenne a hitelezés visszaszorulására. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legutóbbi stabilitási jelentése szerint 2010-ben 1700 milliárd, 2011-ben pedig 1800 milliárd forintot vontak ki hazánkból a külföldi anyabankok. Ez azt jelenti, hogy másfél év alatt csaknem a harmadával csökkentek a hazai leánycégként működő pénzintézetek forrásai. A folyamat a jelentés szerint már odáig fajult, hogy nem a hitelezés visszaszorulása miatt nőtt meg a források kivonása, hanem a pénzek elszívása okozza a hazai kölcsönínséget. A bankok a jelek szerint elsősorban a belső piacról, például betétekből szeretnének forráshoz jutni, ám úgy látszik, ez a módszer még a megtakarítást serkentő akciók ellenére sem tudja pótolni a távozó pénzeket. Az MNB jelentése egyébként arra is felhívja a figyelmet, hogy a környező országokban inkább szinten maradtak a források, vagy esetleg enyhén csökkentek.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kockázati jelentése szintén kitér a pénzkiáramlásra. Ennek okát a szervezet abban látja, hogy a válság miatt nehéz helyzetben lévő anyabankoknak kétszer is meg kell gondolniuk, mit kezdenek a forrásaikkal, ezért hazánkból, ahol a pénzintézetek működése kevésbé jövedelmező, mint a régió más országaiban, igyekeznek kivonni a pénzeket.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértők szerint a pénzkiáramlással kapcsolatban mindenképp hangsúlyozni kell, hogy nem tőkekiáramlásról van szó. A bankok tőkemegfelelését nagyon szigorúan szabályozzák a törvények, ezért azokból nem lehet csak úgy pénzt kiszivattyúzni. Egy külföldi anyabank csak úgy kaphatná vissza a tőkéjét, ha eladná vagy leépítené a hazánkban működő leánycégét. Erre pedig – azon túl, hogy egy-két kisebb bankot fiókintézménnyé fokoztak le a külhoni tulajdonosok – nincs példa. Hazánkból nem a banki tőke, hanem a forrás áramlik ki. Az a pénz, amit jó esetben a gazdaság finanszírozására, például hitelezésre szánnak a társaságok.
A pénzek kiszivattyúzása a régiónkból a politikusoknak is szemet szúrt. Orbán Viktor miniszterelnök még tavasszal kezdeményezett egységes, régiós fellépést e folyamat ellen. Robert Fico szlovák miniszterelnök a nemrégiben bevezetett bankadó egyik indokaként említette a források kivonását. A lapnak nyilatkozó szakértők szerint a pénzek távozását nehéz megakadályozni, de a kiáramlás mértékét lehetne csökkenteni.
Boros Imre közgazdász szerint például a tranzakciós adót lehetne úgy módosítani, hogy elejét vegyék a forráskivonásoknak. A volt miniszter úgy gondolja, nem igaz az az állítás, miszerint a pénzkivonás oka az, hogy a magyar bankok kevésbé jövedelmezők, mint külföldi társaik. A közgazdász szerint a nálunk kihelyezett pénzekre még mindig jelentős felárat számolnak, márpedig ez biztosítani tudja a kellő nyereséget. Boros Imre szerint a gond inkább az, hogy a bankok addig nem vállalnak kockázatot a hitelezéssel, amíg a Magyar Nemzeti Bankban elhelyezett pénzeikért rizikó nélkül is kifejezetten jó kamatot kapnak.
Csath Magdolna közgazdász szintén azon a véleményen van, hogy annak ellenére, hogy a bankok jövedelmezősége csökkent az elmúlt években, a profitok még mindig elég magasak lehetnek ahhoz, hogy vonzóvá tegyék hazánkat. A forráskivonásnak inkább az lehet az oka, hogy a pénzintézetek nem akarnak kockázatot vállalni azáltal, hogy a magyar gazdaságot finanszírozzák.
A teljes cikket a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
