Az MNB néhány nappal ezelőtt bejelentett növekedési programjának első két pillérjéhez képest sokkal kevesebbet foglalkozott a sajtó a harmadik elemmel: a kéthetes kötvényállomány csökkentésével, amit a jelenlegi 4500 milliárd forintos szintről a célként kijelölt 3600 milliárd forintra faragnának le. Erre az ország pénzügyi sérülékenységének mérséklése érdekében van szükség.
– Kétféle módon történhet meg a kéthetes jegybanki kötvényállomány csökkentése – mondta a Magyar Nemzet kérdésére Nagy Márton, az MNB pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója. A rövidebb út az, ha a központi pénzintézet a kereskedelmi bankokkal megállapodik abban, hogy azok a jegybanknál lévő kötvényükért cserében devizát kapnak, amelyből visszafizetik rövid lejáratú külső adósságukat. Azzal a pénzzel tehát, amely a jegybanknál „parkolt”, csökken az ország bruttó külső adóssága.
Világosan lezárult a Simor-korszak a Magyar Nemzeti Bankban, ami egyebek között azzal volt jellemezhető, hogy a kereskedelmi bankok szívesebben tartották bent jó kamatozású kéthetes banki betétben a pénzüket, mint hogy a gazdaságban dolgoztatták volna. A meghozott intézkedéssekkel szakítanak ezzel a szemlélettel, így a hazai kis-és középvállalkozások rekordalacsony kamatozású forrásokhoz juthatnak.
A Magyar Nemzeti Bankban (MNB) tartott találkozón a meghívott bankvezetők támogatták a jegybank múlt héten meghirdetett hitelprogramját, amelynek iránya helyes – mondta Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke
A másik megoldáshoz az állam és a bankrendszer együttes bevonása szükséges: ebben az esetben a kereskedelmi bank vállalja, hogy a kéthetes kötvény helyett magyar állampapírt vásárol. Ennek a folyamata az, hogy a kormány döntése után az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) több forintkötvényt bocsát ki. Ezt a pénzt az ÁKK – a jegybanknál devizára váltva – az állam rövid távú külföldi adósságának törlesztésére fordítja. Ekkor csökken az állam devizaadóssága és emelkedik forintadóssága, a külföldi adósságából belföldi lesz, a rövid távú adósság pedig hosszú lejáratúvá alakul, ami jelentős mértékben javít hazánk sérülékenységén.
Mindkét megoldás esetén csökken a devizatartalék is. Ez nem jelenthet problémát, ugyanis közben párhuzamosan az ország teljes adóssága mérséklődik, aminek megfelelően alacsonyabb tartalékszint is elegendő lehet.
– A legszigorúbb szabály szerint a tartalékok szintje az egy éven belül lejáró külső adósságot kell hogy fedezze – vélekedett Nagy Márton.
Nagy Vajda Zsuzsa
További részletek a Magyar Nemzet hétfői számában.
