„Felszólítom a négy nagy hitelminősítőt, kezdjék meg Magyarországgal a felminősítésről szóló tárgyalásokat” – mondta Matolcsy György a Napi.hu gazdasági hírportál fórumán, ahol Olli Rehnt felszólította lemondásra, mert szerinte hibázott, az EU rossz gazdaságpolitikát folytatott.
Megerősítette: az MNB monetáris politikájának egyetlen horgonya van, a középtávú 3 százalékos inflációs cél. Kijelentette, a monetáris politika reformját a gazdaságpolitika reformja tette lehetővé. Hozzátette: az MNB időben tartósan alacsony inflációval számol, van még valamelyes mozgástér a monetáris enyhítésre. Az MNB elnöke kiemelte: 2013 végén nulla közeli eredményt vár a jegybank, holott az előző jegybanki vezetés jelentős veszteséggel számolt; 80-100 milliárd forintot hoz az alapkamat-csökkentési ciklus.
Mint arról korábban többször is beszámoltunk Olli Rehn volt az egyik vezéralakja a hazánkat érintő brüsszeli támadásoknak. 2012-ben például Brüsszel nem volt hajlandó elfogadni azokat a magyar kormány által hozott intézkedéseket, amelyek a 3 százalékos hiánycél elérése érdekében születtek. Ennek eredményeképpen nyílt politikai harc bontakozott ki az Európai Bizottság baloldali többsége és a magyar kormány között.
Rehn arról is nevezetes, hogy 2012-ben képes volt megjósolni század százalékpontnyi biztonsággal, hogy két év múlva mekkora hiánnyal fog zárni az a költségvetés, amely nemhogy nincs kész, de még hozzá sem kezdtek a tervezéséhez.
Az uniós pénzügyi biztos 2013-ban azt javasolta, hogy bankcsőd esetén hozzá lehetne nyúlni a bankban tartott nagybetétekhez is.
Matolcsy szerint az Európai Uniónak (EU) új, inflációs célt követő fiskális politikára van szüksége, hogy beinduljon a gazdasági növekedés, és az EU elkerülje a japán példát, a már másfél évtizede zajló deflációt. A jegybankelnök azt mondta: az EU elhibázott gazdaságpolitikát folytat; új, a jegybankihoz hasonló, inflációs célt követő fiskális politikára van szüksége az EU-nak.
Ezért azt javasolja, hogy „egy keynesi fordulat keretében” az unió tűzzön ki célul 25 százalékos beruházási rátát, és ehhez térjenek át egy 2-4 százalékos inflációs sávot kitűző célkövető rendszerre. Azt indítványozta, hogy kettőzzék meg a nemzeti költségvetéseket: a folyó költségvetési hiányokat tartsák 3 százalék alatt és dolgozzanak ki egy másik, fejlesztési költségvetést is, amellyel a beruházásokat élénkítenék. Ezekhez a fejlesztési költségvetésekhez a pénzt szerinte úgy teremthetnék elő, hogy az EKB megvásárolná az államok által kibocsátott, Matolcsy által „future investment bondoknak” nevezett kötvényeket.
Matolcsy György kifejtette: napjainkban már látható, hogy az Európai Unió megindult a japán úton, hozzátéve, ma az EU legkockázatosabb forgatókönyve szerint megismétli a hosszú stagnálást, és bekövetkezik a Japánban érvényesülő defláció.
A magyar jegybankelnök elismerően szólt a Mario Draghi vezette Európai Központi Bankról, mert az megelőzte az eurózóna összeomlását, de hangsúlyozta: minthogy monetáris eszközökkel nem lehet növekedési pályára állítani a gazdaságot, a fiskális politika eszközeire van szükség az Európai Unióban. A jegybank elnöke aláhúzta: az Európai Uniónak egy tartaléka van, az infláció, az inflációs célt 2-4 százalékra kell felemelni, ennek nincs kockázata.
Matolcsy György a nem hagyományos és hagyományos gazdaságpolitika összehasonlítása kapcsán kitért arra: strukturális reformok nélkül nem érhető el fenntartható GDP-bővülés, magas foglalkoztatási szint és pénzügyi egyensúly. Rámutatott: a reformok ugyanakkor az első években többet visznek, mint hoznak, ezért vagy hitelből, vagy megszorító programokkal, vagy tehermegosztással kell a reformokhoz szükséges pénzeszközöket biztosítani.
Jelezte: a strukturális reformok és a megszorító programok keveréke rendszerint kudarchoz vezet, mert a megszorítások politikai instabilitást okoznak, meggyengülnek vagy megbuknak a kormányok, ezért lassítják, vagy állítják le a strukturális reformokat. Sikeres viszont az a nem hagyományos válságkezelés, amelyben a strukturális reformok a tehermegosztásra épülnek – hangsúlyozta. Matolcsy György. hozzátéve: a tehermegosztás megőrzi a politikai stabilitást, így a kormányok időt nyernek a strukturális reformokra majd hosszútávon fenntartható pénzügyi egyensúlyt teremtenek. Kiemelte: az európai válságkezelés versenyében elbuktak a csak hagyományos eszközökre építő gazdaságpolitikák.
Aláhúzta: Magyarországon a nem hagyományos eszközökkel megvalósított strukturális reformok gazdasági-pénzügyi fordulatot hoztak, a monetáris politika reformját pedig a gazdaságpolitika fordulata tette lehetővé. Matolcsy György a sikerek között felsorolta az államadósság és az államháztartási hiány csökkentését, a foglalkoztatás növekedését, kiemelte azt is, hogy újra együtt mozog a német és a magyar gazdaság növekedése.
Mint ismert november 26-án az elemzői várakozásoknak megfelelően 20 bázisponttal 3,2 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa, ezzel újabb történelmi mélypontra süllyedt az alapkamat. Az MNB az elmúlt hónapokban fokozatosan csökkentette az alapkamatot. 2013 augusztusa óta minden hónapban 20 bázisponttal csökkent az alapkamat, előtte, 2012 augusztusa óta pedig rendre 25 bázispont volt a lazítás mértéke.
Pesuth Tamás, a Nézőpont Intézet Gazdaságkutató Műhely vezetője szerint az MNB stratégiája összhangban van a globális monetáris politikai folyamatokkal. – A kamatcsökkentés folytatása alapvetően három tényező miatt lehetséges: a kedvező inflációs folyamatok, a pénzügyi stabilitási helyzet, illetve a nemzetközi pénzpiaci folyamatok miatt. E tényezők figyelembevétele mellett döntött a monetáris tanács a kamatcsökkentés folytatása mellett – magyarázta Pesuth.
A vállalkozások részéről jelentkező nagy érdeklődésnek köszönhetően a növekedési hitelprogram (NHP) első szakaszában rendelkezésre álló 750 milliárd forintos keretösszeg 93,5 százalékára kötöttek hitelszerződést a hitelintézetek, ez 10 ezer szerződést és közel 701 milliárd forintot jelent – mondta Balog Ádám, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke november 20-án a jegybankban rendezett konferencián.
Balog korábbi tájékoztatása szerint a jegybank növekedési hitelprogramjának második ütemében is nagy az igény a hitelekre. Az első három-négy hónap banki kihelyezési tervei nagyon biztatók annak ellenére, hogy mind a bankok, mind a vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy most lényegesen több idő áll rendelkezésre, mint az NHP1 esetében.
