Egyértelműen politikai nyomásgyakorlás áll az Európai Bizottság októberi levele mögött, amelyben azt közölték a kormánnyal, hogy az általa még a hónap elején bejelentett egyenlegjavító intézkedések kétharmadát tudja csak figyelembe venni, így 2013-ban 3,7-3,9 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt vár. Információink szerint a bizottság javaslatot fog tenni arra, hogy folytatja a túlzottdeficit-eljárást Magyarország ellen, így továbbra is „pórázon tarthat minket”.
A fentieket alátámasztja Matolcsy György megjegyzése is, mivel szerinte „valamilyen érzelmi alapja van, ugyanis mi vagyunk az egyetlen uniós tagország, melynek nem hiszi el az EU, hogy három százalék alatt képes tartani a költségvetési hiányt”. A bizottság levele azért is meglepő, mivel banki elemzők is úgy látták, hogy a kormány korábban bejelentett egyenlegjavító intézkedései reális célokon alapulnak, és a program javíthatja az ország külső megítélését. Az elemzők egyetértettek abban, hogy az intézkedések révén stabilan három százalék alatt lehet tartani a költségvetési hiányt.
Nem a kohéziós alap a lényeg
Bár Matolcsy György arról beszél, hogy a most bejelentett intézkedésekre azért volt szükség, hogy a jövőre hazánknak járó 1000 milliárd forint körüli kohéziós támogatást ne függesszék föl. Ezzel szemben sokkal inkább arról van szó, hogy mivel a piac sokáig és kedvezően finanszírozza Magyarországot, és hatszázalékos kamat alatt lehet értékesíteni az állampapírokat, ezért a brüsszeli döntéshozóknak csak egyetlen eszköz maradt a kezében: ha kell, Magyarországgal szemben példátlan elvárásokat támasztva megváltoztatni a pozitív piaci trendet, így újra kényszerhelyzetbe hozva a magyar kormányt.
Senki nem szavazott róluk
A jelenlegi bizottságon belül döntően baloldali kötődésű emberek foglalnak helyet, akik természetesen semmilyen választói felhatalmazással nem rendelkeznek, és szorosan kötődnek azon gazdasági-pénzügyi érdekcsoportokhoz, akiket a kormány elmúlt két évben hozott intézkedései negatívan érintettek. A felhatalmazás kapcsán Olli Rehn pénzügyi biztos egy kiváló példa, mivel még egy iskolaszéki választáson sem indult soha, vagy Andor László, akinek munkájáról szintén nem mondhattak véleményt egyszer sem a magyar választók. Joaquín Almunia baloldali elfogultsága pedig 2006-ban lett mindenki előtt nyilvánvaló, mert egyszer sem helyezett kilátásba szankciókat a Gyurcsány-kormány ellen. Miközben a költségvetés hiánya bőven kilenc százalék fölött volt.