– Két év alatt 4,9 százalékponttal csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa. A csökkentési ciklusnak két hete, 2,1 százalékos ráta mellett lett vége. A kamatpályát az elmúlt hónapokban számos kritika érte. Az egyik leggyakoribb érv az volt, hogy ha a magyar ráta azonos szintre kerül más feltörekvő gazdaságok kamataival, a befektetőknek eszük ágában sem lesz idehozni a pénzüket, inkább biztonságosabb helyre teszik.
– Véleményem szerint nem áll fenn ez a veszély. Ennek egyrészt az az oka, hogy nemcsak az irányadó kamat csökkent, hanem az ország kockázati megítélése is javult az elmúlt években. Továbbá a fejlett országok jegybankjai is csökkentették az irányadó rátáikat, és a feltörekvő országokban is ez a tendencia érvényesült, ezért a befektetők alacsonyabb hozamok mellett is vásárolják a magyar papírokat, viszont így nekünk kevesebbet kell fizetnünk a pénzükért.
– Mi történne akkor, ha krízishelyzet alakulna ki a világban, és a befektetők elkezdenék kivonni a pénzeiket a feltörekvő piacokról? Nem okozna akkor gondot az alacsony kamat?
– A kamatcsökkentési ciklusnak vége ugyan, de a monetáris tanács ezentúl is minden hónapban dönt a ráta mértékéről, tehát bármikor változtathat rajta. Egyébként az sem mindegy, hogy egy krízis esetén 7 vagy 2,1 százalékról kell esetleg felemelni a kamatot. A Magyar Nemzeti Banknak törvény szerinti mandátuma az árstabilitás, tehát a 3 százalékos inflációs cél elérése. Mindez a jelenlegi alacsony kamatszintek mellett is várhatóan legkorábban másfél év múlva érhető el.
– Miért éppen 2,1 százaléknál állt meg a tanács?
– A jegybank kamatpolitikájának a hátterében a háromszázalékos inflációs cél elérése áll, emellett a rendelkezésére álló eszközökkel a gazdasági növekedést is támogatja. Két évvel ezelőtt a monetáris tanács négy tagja úgy ítélte meg, hogy az infláció leszálló pályára kerül, ezért megkezdték a kamatcsökkentést. A ciklus lezárásának pedig az az oka, hogy a monetáris tanács tagjai úgy gondolták, az alapkamat elért egy olyan szintre, amely mellett az infláció 1,5–2 éves horizonton belül visszatér a háromszázalékos célhoz.
– A lakosság számára a kamatcsökkentések két szembetűnő eredménnyel jártak: olcsóbbak lettek a hitelek, és kisebbek lettek a betéti kamatok.
– A kamatok csökkenése valóban mindig a hitelfelvevőknek kedvez. A betéti kamatok csökkenése kapcsán azonban érdemes hozzátenni, hogy a reálhozamok alakulása nem egyezik meg a kamatcsökkentés mértékével: ehhez a kamatból ki kell vonni az inflációt. Akkor is két százalék a reálhozam, ha a bankok nyolc százalékot kínálnak a megtakarításokért hatszázalékos infláció mellett, és akkor is, ha nincs infláció, a betéti kamatok pedig két százalékon állnak. A kamatcsökkentési ciklus mégis azzal segítette leginkább a lakosságot, hogy támogatja a gazdaság növekedését, és segített elkerülni a deflációt.
– Mennyivel járult hozzá a kamatcsökkentés a gazdasági növekedéshez?
– Számításaink szerint a kamatcsökkentési ciklus teljes hatása több mint egy százalékkal növelte a GDP szintjét 2013– 2014-ben. Ez a hatás 2015-ig elérheti másfél százalékot is. A hatás nagyobbrészt az export versenyképességén keresztül jelentkezhetett, részben azáltal, hogy gyengébb a forint. Másrészt olcsóbbak lettek a hitelek, ez pedig többletfogyasztást és beruházást generált. Ez utóbbiban az alapkamat csökkentésén túl meghatározó szerepe van az nemzeti bank növekedési hitelprogramjának.
– Mennyivel kerül kevesebbe az államadósság finanszírozása a kamatcsökkentések miatt?
– Eddig több mint százmilliárd forintot takarított meg az állam azáltal, hogy a kamatcsökkentésekkel párhuzamosan a kötvények hozamai is alacsonyabbak lettek. Ez a folyamat azonban még nem ért véget. A teljes adósságállomány lassan árazódik át, ezért hosszú távon évente mintegy háromszázmilliárd forinttal lehetnek alacsonyabbak a kamatkiadások, ha huzamosabb ideig fennmarad a jelenlegi kamatkörnyezet.
– Matolcsy György, a jegybank elnöke nemrégiben arról beszélt, hogy 2015 végéig is maradhat a 2,1 százalékos ráta. Ön mire számít?
– A jelenlegi információk alapján valóban elmondható, hogy 2015 végéig szükséges az alacsony kamat fenntartása az inflációs cél eléréséhez. Ugyanakkor a jegybanknak nincs kamatcélja. Ha a monetáris tanács úgy ítélné meg, hogy az időközben beérkező új információk alapján az alapkamat változtatására lenne szükség, akkor erre mindenkor meglesz a lehetősége.
