Üzleti szemlélet, hierarchikus felépítés, tervszerű működés – a bűnüldözés tapasztalatai szerint nagyjából így jellemezhetők azok a szervezetek, amelyek arra szakosodtak, hogy forgalmiadó-csalásokat kövessenek el. Az illegális csoportok irányítói sajátos piackutatást végeznek, figyelik a kereslet alakulását, nyomon követik a jogszabály-változásokat és szemmel tartják az adókulcsokat, majd az információkat mérlegre téve határozzák meg, hol, mely területeken lehet a legkisebb kockázattal a legnagyobb haszonra szert tenni.
Az utóbbi időszak hazai áfacsalási ügyeinek főbb jellemzőiről a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) bűnügyekkel foglalkozó sajtószóvivője beszélt lapunknak. Sárközi Alexandra elmondta azt is: a komoly horderejű visszaélésekben rendszerint magyar állampolgárok vesznek részt, ennek oka a kellő hely- és nyelvismeret lehet. Miként az sem véletlen, hogy a legtöbb csalást nagy mennyiségben szállítható, apró méretű, s emiatt egyedileg nemigen azonosítható tárgyak, árucikkek kereskedelménél követik el.
Az efféle portéka útjának hatósági nyomon követése nyilvánvalóan nehézkesebb. Ebbe a körbe tartoznak a különféle mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek, egyes elektronikai alkatrészek és bizonyos készülékek. A visszaéléssel elérhető haszon talán azoknál a cikkeknél a legnagyobb, amelyek iránt rendszeres és nagy az érdeklődés – ilyen például az étolaj, a cukor, a húsáru, a csokoládé vagy éppen a gabona.
– Elenyésző azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben csak egy-egy árufajtát használnak fel a csalók a közkassza megkárosításához – tette hozzá a szóvivő –, az elkövetők a termékeket a piaci igények, lehetőségek változása mentén folyamatosan cserélik, váltogatják.
A tapasztalatokat az utóbbi idők több száz eljárása alapozta meg. Mint Sárközi Alexandrától megtudtuk, tavaly mintegy 1500 nyomozás indult áfacsalás gyanújával, idén – szeptember végéig – pedig újabb kilencszáz procedúra vette kezdetét. Az esetek alanyai a pénzügyi nyomozók feltételezése szerint komoly összeghez próbáltak meg csalárd módon hozzájutni: a múlt évi ügyek 83 milliárd forintos kárról szóltak, az ideiekben pedig 72 milliárd forint hiányzó áfát kérnek számon az érintetteken. Átlagosan tehát 50–80 milliós összeg jut egy-egy esetre, a tettesek, az illegális csoportok alkalmanként ennyivel rövidíthették meg az államkasszát. A szóvivő hozzátette, hogy mind nagyobb és nagyobb pénzeket von el a NAV a kétes köröktől: korábban a jogsértéssel okozott kár öt-tíz százalékát szerezte vissza a hatóság, az elmúlt években ez az arány húsz-harminc százalékra emelkedett. Egyvalami azonban régóta változatlan: az áfacsalás módszere továbbra is a régi.
– Ennek az az oka – magyarázta Sárközi Alexandra –, hogy a csalók az uniós adószabályokat játsszák ki. Annak látszatát keltik, hogy az áru az EU más államában is megfordul, mindezt pedig hamis szállítólevelekkel próbálják igazolni. Előfordult, hogy a közúton megállított kamionban egyszerre több okmány is volt, a sofőrnek mindig az adott helyzethez igazodót kellett volna felmutatnia. A visszaéléshez rendszerint belföldi cégláncolatot használnak fel, az adásvételek sora után a lánc végén álló társaság forgalmi adót igényel vissza az államtól. Némelykor sikerrel.
A szóvivő közlése szerint mindebből pontosan látszik, hogy az áfacsalások folyamata összetett, a leleplezéshez többféle hatósági és bűnüldözési módszert egyszerre kell bevetni.
– Manapság a NAV sokrétű elektronikus ellenőrzési és elemzési rendszert működtet, figyeli a bevallásokat, miközben – az e-útdíj adatainak segítségével – szemmel tartja a közutak forgalmát – mondta Sárközi Alexandra. Végezetül hozzátette: januártól újabb eszközhöz jut a NAV, az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer további lehetőségeket nyithat meg a revizorok, a pénzügyi nyomozók előtt. Az új szisztéma révén ugyanis ismertté válhat minden hazánkban megforduló uniós szállítmány tartalma, címzettje és feladója is.
