A magáncsőd intézménye nem új keletű megoldás: elsőként Dánia vezette be 1984-ben, ma pedig már világszerte – többek között Ausztriában, Csehországban, Németországban, Írországban, Hollandiában, Svédországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban – létezik, és jól működik a rendszer.
„Úgy gondolom, a legtöbb országban belátták, hogy nagyon sok olyan magánszemély van, aki – önhibájából vagy önhibáján kívül – eladósodott, és nem képes a pénzügyi helyzetét belátható időn belül rendezni, ezt az állapotot pedig egy jogalkotónak kell felügyelnie. Ezáltal az adós kikerülhet a pénzügyi kilátástalanság helyzetéből és fel tud vázolni maga elé egy jövőképet” – mondta el az MNO-nak dr. Kovács Attila, a KRS Kovács, Réti, Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője. Ez nemzetgazdasági szempontból is nagyon fontos kérdés, hiszen az eljárással azt is meg lehetne akadályozni, hogy az emberek valamilyen szociális rendszerre támaszkodva próbáljanak megélni, vagy esetleg feketegazdaságba sodródjanak – magyarázta, hozzátéve: így vélhetően a hitelezők is figyelembe vennék, hogy az adósok élhetnek ezzel a lehetőséggel, és a jövőben jobban megfontolnák, hogy kinek, milyen feltételekkel, mekkora kölcsönt adnak.
Világszerte rengeteg különféle megoldás létezik a magáncsődre, és többnyire szigorú feltételekhez kötik az adósság egy részének elengedését. Ugyanakkor a legtöbb helyen alapvetően közös vonás, hogy első körben az adósnak meg kell kísérelnie a hitelezővel az egyeztetést, és csak akkor fordulhat a bírósághoz, ha ez meghiúsul – mondta el lapunknak a szakember. Általában minden jogrendszerben megfigyelhető, hogy egy csődbiztost rendelnek ki az adós mellé, aki ellenőrzi a jövedelmet és a kiadásokat, tanácsokkal látja el az adóst, de ezzel együtt a hitelezői érdekeket is képviseli.
Az eljárás általában öt évet (egyes országokban három évet, ritkán pedig hét évet) vesz igénybe, nagyságrendileg pedig 30-50 százalék körüli kielégítés az, amit el szoktak várni. „Ha a megadott időn belül elérik a visszafizetési arányt, a fennmaradó tartozást elengedik, ám amennyiben nem fizetik meghatározott időközönként az előírt összeget, a teljes tartozás kifizetése kamatostól, egy összegben válik esedékessé” – magyarázta a KRS Kovács, Réti, Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.
Mindemellett a legtöbb országban az adósnak le kell korlátoznia a kiadásait a létfenntartáshoz szükséges értékre – ám abban, hogy az egyes országok hova teszik ezt a szintet, komoly kulturális különbségek mutatkoznak meg. „Van, ahol például a színházba járás és a sportolási lehetőségek is beletartoznak ebbe, míg máshol ezek nem magától értetődőek” – emelte ki a szakember.
Dr. Kovács Attila szerint a német és az osztrák szabályozást sokan tartják követendő példának – ezekben a rendszerekben még az is előfordulhat, hogy ha valaki három év alatt megfizeti az adósság harminc százalékát, már meg is szabadulhat a tartozástól. Az adós szemszögéből nézve a brit szabályozás a legmegengedőbb, éppen ezért Európában már igen elterjedt a csődturizmus, vagyis az, hogy az adós átmenetileg áthelyezi létérdeke központját például Nagy-Britanniába, hogy alkalmazhatók legyenek rá az ottani szabályok – tette hozzá.
Mint azt már korábban megírtuk, a Kereszténydemokrata Néppárt által előkészített jogszabálytervezet szerint azok a családok léphetnek be a családi csődvédelembe, amelyeknek tartozása több mint 200 000, de kevesebb mint 40 millió forint. A tervezetben az is szerepel, hogy a tartozások száma nem haladhatná meg a tízet, a csődvédelmi időszakot pedig öt évben állapítanák meg. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője közölte: a jogszabály 2016 elején léphet életbe.
Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint a magáncsőd nem vonatkozna a legelesettebbekre, hiszen valamilyen bevételt, vagyont feltételez azoknál, akik ezt a lehetőséget igénybe veszik, ugyanakkor nem vonatkozna tőkeerős vállalkozókra sem, tehát a vagyon szempontjából felső határa lenne annak, hogy ki kérhet magáncsődöt. Először a jelzáloghiteleseknek nyújtana segítséget ez az intézmény, majd később ezt kibővítenék egy szélesebb kör számára is.
Magyarországon tavaly a félmilliót is meghaladta a pénzbehajtás céljából indított eljárások száma, s az esetek nagyobb részében valamely rezsicég lépett fel adósai ellen.
Dr. Kovács Attila elmondta: úgy véli, Magyarországon mind a kormányzat, mind pedig a törvényhozás belátta azt, hogy az eddigi intézkedések nem oldották meg teljes mértékben a magánszemélyek eladósodásának problémáját, ezért is került újra napirendre ez a kérdés.
Ugyanakkor hozzátette, hogy az eljárás bevezetése komoly veszélyeket is hordozhat, hiszen ha nem megfelelően kerülnek megfogalmazásra a magáncsődre vonatkozó szabályok, olyan képzet alakulhat ki az adósokban, hogy gond nélkül halmozhatnak fel tartozásokat, hiszen az eljárás keretében le tudják alkudni annak egy jelentős hányadát. Épp ezért – ha ilyen jogszabály születne – hatályba lépés után két-három évvel felül kellene vizsgálni a korábbi gyakorlatot, tekintettel arra, hogy sikerült-e a kívánt hatásokat elérni – vélekedett a szakember.
