Európai körútja keretében Budapestre látogat ma Vang Ji (Wang Yi), a kínai diplomácia vezetője. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel a tervek szerint arról is tárgyalnak, hogy a kínai Új Selyemút koncepcióban Magyarország milyen szerepet játszik majd.
Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense lapunknak elmondta: Magyarországnak egyelőre nem sikerült rávenni a kínaiakat, hogy nagy infrastrukturális beruházásokat hajtsanak végre nálunk, vagy magyar államkötvényeket vásároljanak nagy mennyiségben. A Kína-szakértő ugyanakkor kiemelte, a magyar–kínai kereskedelmi forgalom, s ezen belül a magyar export az elmúlt években is szépen növekedett.
A magyar áruexport értéke a 2010-es 318 milliárd forintról 2014-re 495 milliárdra nőtt. Nagy kínai cégek – Wanhua, Huawei, ZTE, Lenovo, Sevenstar, BYD, Comlink – kisebb-nagyobb beruházásokkal munkahelyeket is teremtettek Magyarországon. Salát Gergely szerint kérdéses ugyanakkor, hogy ez a „keleti nyitás” következménye-e. Tény például, hogy legnagyobb exportőreink kínai irányba is a német autógyárak és egyéb multik, ezek eredményeit a kormány irányvonala nemigen befolyásolja. „Pozitívum viszont a gondolkodási fordulat, vagyis az, hogy Kína és Ázsia végre nálunk is felkerült a mentális térképre; illetve az oktatási és kulturális kapcsolatok fejlődése, például a sok ösztöndíjas-csereprogram. Ez utóbbiak nyilván nem fél éven belül fognak gyümölcsöt hozni, hanem inkább egy-két évtizeden belül, de biztos, hogy lesz eredményük” – fogalmazott a szakértő.
Ami a térséget illeti, a különböző gazdasági mutatók alapján a kelet-közép-európai országok együtt mozognak Kínával kapcsolatban. Magyarország súlya azonban a régióban e szempontból valamelyest csökkent, a kereskedelmi forgalmat tekintve például sokáig második volt Lengyelország mögött, mostanra azonban Csehország megelőzte – mondta Salát Gergely, hozzátéve: egyelőre őrizzük első helyünket a kínai befektetések területén, de ez elsősorban egyetlen ügyletnek, a BorsodChem felvásárlásának köszönhető, amiről még 2010 előtt született döntés.
„Peking a régió 16 államát igyekszik egy egységként kezelni, hogy ne kelljen egyenként bajlódni velük, így hasonló politikát alkalmaz mindannyiunkkal szemben. Másrészt a reálfolyamatok sokkal inkább a multik döntésein múlnak, nem a pekingi vagy a budapesti/varsói/ bukaresti politikusokon. Elég annyit megjegyezni, hogy térségünkből Kína legnagyobb beszállítója nem valamelyik ország, hanem a Volkswagen-csoport. Ezen tíz kormányfői vagy külügyminiszteri vizit se fog változtatni” – nyomatékosította a Kína-szakértő.
Arra a kérdésre, Peking számára van-e bármilyen jelentősége annak, hogy a magyar kormány vitában áll Brüsszellel, Salát Gergely azt mondta: inkább hátrány számunkra, hogy míg a kínaiaknak folyton hangsúlyozzuk, hogy az EU felé hídfőállás-, közvetítői stb. szerepünk lehet, addig gyakran nyíltan vitatkozunk Brüsszellel. Ez hitelteleníti közvetítői szerepünket, miközben Pekingben senkinek eszébe se jut, hogy piros pontot adjon nekünk egy-egy karcosabb EU-kritikus megnyilvánulás miatt. Hogy a nyugati sajtó nem épp hízelgően ír rólunk, az nem pozitívum, hanem negatívum a kínai döntéshozók szemében – mondta Salát Gergely.
Az egyetemi docens szerint az Új Selyemút, vagyis a Kelet-Ázsiát Európával összekötő utak, vasutak, vezetékek, repülőterek, logisztikai központok stb. hálózatának terve a modern kori kínai történelem legnagyobb vállalkozása lehet. „Több célja is van. Egyrészt Kínának rengeteg a befektetni való tőkéje és kihasználatlan építőipari kapacitása, az útvonal mentén kínai cégek által végrehajtott rengeteg infrastrukturális beruházás segíthet ezeket lekötni.
Másrészt Kína igyekszik mind importforrásaiban, mind piacaiban a lehető legtöbb lábon állni, hogy kevésbé legyen kiszolgáltatott” – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint az új utak, vezetékek, piacok tömege bizonyos biztonságot ad Pekingnek, hogy ne tudja egy-egy partnere nehéz helyzetbe hozni például az olajcsap elzárásával. Salát Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok újjászervezi szövetségi rendszerét Ázsiában, Kínától keletre és délkeletre; Kína így kénytelen Nyugat felé fordulni, s az amerikai befolyást nyugati nyomulással ellensúlyozni.
„Egyszerű hatalmi törekvésről is szó van: ahol én építem és működtetem az infrastruktúrát, ott én mondom meg, hogy mi merre hány méter. Mindebből mi nyerhetünk, hiszen az Új Selyemút projektnek mi is szereplőjévé válhatunk, s akár kínai infrastrukturális beruházások is megvalósulhatnak. Ami viszont már csak a távolság és a ránk jutó tőke miatt sem vezethet függéshez” – emelte ki a Kína-szakértő, hozzátéve: ilyen fejlesztés lehet az említett Belgrád–Budapest vasút is, ami az Új Selyemút részeként a Pireuszban kirakodott kínai áruk európai piacra jutását gyorsítaná fel. Emiatt jó lenne a kínaiaknak, nekünk viszont nem telne nyolc órába elvonatozni egy szomszédos ország fővárosába, így mi is jól járnánk, persze leszámítva azt, hogy a vasútépítésre felvett kínai hitelt valamikor vissza kell fizetnünk, hiszen a kínaiak sem adnak semmit ingyen.
