Ugyancsak jellemző, hogy bizonyos kereskedelmi egységek olyan kártyát adnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek a vásárláshoz – ilyen a Metro kártyája is. Ebben az esetben a kártya birtoklásához szükséges adatok megosztása mellett az áruház nyomon tudja követni azt, hogy mit vásárolunk, mennyi időt töltünk a kereskedelmi egységben. A látszólag kevés megadott információ és a vásárlási szokások elemzése kiváló alkalmat ad az ügyfelek értékének meghatározására és a szegmentálásra. Sokszor ehhez kötik a marketingkampányaikat is, így ha egy konkurens eladó megjelenne a környezetünkben, erre azonnal reagálni tudnak. Erre példa, hogy ha a vásárlásainkból látszik, hogy egy kis irodát üzemeltetünk, és megjelent a környékünkön egy vállalat a hirdetéseivel, akkor nagy valószínűséggel kapni fogunk egy olyan brosúrát, amellyel megpróbálják megakadályozni, hogy egy másik eladó elcsábítson bennünket.
Ezenkívül jellemzőek a „legjobb vásárlói” programok is, ilyenkor bizonyos sávokat alakítanak ki, és a vevő annak függvényében lép az egyre több bónuszszolgáltatást és juttatást biztosító tartományba, minél több pénzt hagy a programot szervező cégnél. De nem csak pénzt fizetünk ezért: egyre több adatot adunk át magunkról ahhoz, hogy mi legyünk a legjobb vásárlók.
Fodor Péter kiemelte, hogy a legérzékenyebb adataink a bankoknál vannak, mivel a pénzintézeteknek törvényi kötelességük az adatkérés a bankszámla nyitásához. Ezenfelül lehetőségük van arra is, hogy további információhoz jussanak rólunk, a bankoknál lévő adatmennyiség így rendkívül széles és mély, amelyet sokszor elemeznek is a cégek.
Az adatok felhasználása azonban csak szigorú törvényi és bankbiztonsági előírások betartása mellett lehetséges. A szakember az ilyen adatgyűjtés szemléltetésére a saját példáját hozta fel. Egy alkalommal olyan terméket vásárolt a bankkártyájával, amely korábban nem volt jellemző, ezért a kártyakibocsátó fizetési szolgáltatótól felhívták telefonon, és jelezték, hogy olyan tranzakciót látnak, amely a korábbi vásárlási szokásaival nem egyezik. Akkor azt mondták, azért hívják, mert azt gyanítják, hogy valaki eltulajdonította a kártyáját, ezért szeretnék, ha megerősítené a vásárlási szándékát. A szakember hangsúlyozta: ebből az esetből is látszik, hogy a kezelők az adatainkból vásárlóiszokás-mintát építenek, és adattárházakban tárolnak mindent a költéseinkről. Ugyan a tranzakcióink esetében ez a kötelességük is, gyakran különböző algoritmusokkal elemzik az adatállományokat, hogy mélyebb információkhoz jussanak.
