Mutasd a pontgyűjtő kártyád, megmondom, ki vagy!

Még a magánéletünkbe is belelátnak azok a cégek, amelyek hűségprogramokkal árasztják el a vásárlóikat.

Ugyancsak jellemző, hogy bizonyos kereskedelmi egységek olyan kártyát adnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek a vásárláshoz – ilyen a Metro kártyája is. Ebben az esetben a kártya birtoklásához szükséges adatok megosztása mellett az áruház nyomon tudja követni azt, hogy mit vásárolunk, mennyi időt töltünk a kereskedelmi egységben. A látszólag kevés megadott információ és a vásárlási szokások elemzése kiváló alkalmat ad az ügyfelek értékének meghatározására és a szegmentálásra. Sokszor ehhez kötik a marketingkampányaikat is, így ha egy konkurens eladó megjelenne a környezetünkben, erre azonnal reagálni tudnak. Erre példa, hogy ha a vásárlásainkból látszik, hogy egy kis irodát üzemeltetünk, és megjelent a környékünkön egy vállalat a hirdetéseivel, akkor nagy valószínűséggel kapni fogunk egy olyan brosúrát, amellyel megpróbálják megakadályozni, hogy egy másik eladó elcsábítson bennünket.

Ezenkívül jellemzőek a „legjobb vásárlói” programok is, ilyenkor bizonyos sávokat alakítanak ki, és a vevő annak függvényében lép az egyre több bónuszszolgáltatást és juttatást biztosító tartományba, minél több pénzt hagy a programot szervező cégnél. De nem csak pénzt fizetünk ezért: egyre több adatot adunk át magunkról ahhoz, hogy mi legyünk a legjobb vásárlók.

Fodor Péter kiemelte, hogy a legérzékenyebb adataink a bankoknál vannak, mivel a pénzintézeteknek törvényi kötelességük az adatkérés a bankszámla nyitásához. Ezenfelül lehetőségük van arra is, hogy további információhoz jussanak rólunk, a bankoknál lévő adatmennyiség így rendkívül széles és mély, amelyet sokszor elemeznek is a cégek.

Az adatok felhasználása azonban csak szigorú törvényi és bankbiztonsági előírások betartása mellett lehetséges. A szakember az ilyen adatgyűjtés szemléltetésére a saját példáját hozta fel. Egy alkalommal olyan terméket vásárolt a bankkártyájával, amely korábban nem volt jellemző, ezért a kártyakibocsátó fizetési szolgáltatótól felhívták telefonon, és jelezték, hogy olyan tranzakciót látnak, amely a korábbi vásárlási szokásaival nem egyezik. Akkor azt mondták, azért hívják, mert azt gyanítják, hogy valaki eltulajdonította a kártyáját, ezért szeretnék, ha megerősítené a vásárlási szándékát. A szakember hangsúlyozta: ebből az esetből is látszik, hogy a kezelők az adatainkból vásárlóiszokás-mintát építenek, és adattárházakban tárolnak mindent a költéseinkről. Ugyan a tranzakcióink esetében ez a kötelességük is, gyakran különböző algoritmusokkal elemzik az adatállományokat, hogy mélyebb információkhoz jussanak.

A szakértő felhívta a figyelmet, hogy a vásárlásaink révén sokszor lehetőség van arra is, hogy a kereskedelmi egységek következtessenek arra, házasok vagyunk vagy egyedülállók, illetve hogy a háztartásunkban hányan lakunk. A szolgáltatók rendelkeznek az alapvető demográfiai ismérveinkkel, bizonyos termékekből – például az újságvásárlásainkból – pedig feltételezni lehet azt, hogy családban élünk-e, de sokszor a vásárolt termékmennyiségből is felmérhető a háztartás mérete. Az ilyen elemzések például a más termékek iránti érdeklődésünket tudja előrejelezni.

Ezek az adatok a cégeknek különösen jól jönnek, mert olyan célzott reklámújságot készíthetnek, amelyben azokat a termékeket mutatják be, amelyekre szerintük szükségünk lehet.

A meglévő adatainkat a cégek tárolják, így a sorsuk legtöbbször egyedül az adatgazdától függ. Fodor Péter hangsúlyozta, hogy mindenképpen körültekintően bánjunk el olyankor, amikor önként adjuk meg az adatainkat, mert a későbbiekben még kárunk is származhat ebből. Ugyan törvényi lehetőségünk van tárolt adataink törlését kérni, de ez jellemzően nagyobb erőfeszítéssel jár, mintha meg sem adnánk őket.

Véleménye szerint a visszaélések szempontjából az egyik legveszélyesebb pont, ha nem törlik a megadott adatokat, amelyek eltávolítása a rendszerből mindkét fél érdeke lenne. Így például ha egy szállásközvetítő portálon foglalunk szobát, akkor a szálloda hozzáférést kap a bankkártyaadatainkhoz, hiszen ezzel garantáljuk a foglalást. Ezeket csakis a foglalási rendszerükben tarthatnák nyilván, és egy idő után a szállásadóknak is érdeke, hogy töröljék őket, ugyanis előfordulhat, hogy olyan munkatárs fog visszaélni ezekkel, aki már távozott a cégtől. „Azonban erősen kérdéses, hogy ezt a cégek megteszik-e, vagy egyáltalán foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel” – hangsúlyozta a szakember.

Hozzátette: összességében egy Facebook-profilból gyakran többet meg lehet tudni, mint amit a szolgáltatók nyilvántarthatnak, így mindenkinek a saját tudatosságán és érzékenységén múlik, hogy mit enged láttatni magából.