„Magyarországon kiépült a haveri kapitalizmus”

Felcsút, az MNB, és Paks II. milliárdjai és Hagyó – maláj szinten állunk a Transparency International szerint.

Így – fogalmazott Martin – mondhatjuk, hogy a visszaesés fő oka, hogy az állam nem átlátható, nem elszámoltatható és nem hatékony. 2006 óta Magyarország versenyképessége egyébként a régiós átlagtól is elmarad, a sikeres üzletelést pedig – a szabályozás bizonytalansága után – a korrupció gátolja a leginkább.

Martin azt is elmondta, hogy az intézményi szegmens főbb összetevői közül mindenben rosszabbul teljesítünk a régiós átlagnál: a közpénzek illetéktelen felhasználása és a kormányzati politika átláthatósága terén a világ 140 vizsgált országából a 119-ek vagyunk (a régiós átlag 70-80 körül mozog), a kormánytisztviselők részrehajló döntései terén pedig még ennél is lejjebb, a 125. helyen állunk.

Bár a lecsúszás a 2000-es évek elejétől folyamatos, ami a fő különbség Martin szerint, hogy

„a 2010-es kormányváltás után a hatalom kiiktatta a fékeket és ellensúlyokat, az állami intézmények a kormány ellenőrzése helyett annak eszközévé váltak.”

Ligeti Miklós, a TI jogi vezetője a magyar korrupció természetét vázolta. Mint mondta, ennek alapvető összetevője, hogy az EU-n belül hazánkban a legnagyobb a kormány hatalma, a korrupció pedig rendszerszintűvé és – jogszabályi módosításokkal – legalizálttá vált. Kiiktatták a fékek és ellensúlyok rendszerét, a kormányközeli cégek busásan gazdagodnak, mások viszont kirekesztődnek a közbeszerzésekből. Megszűnt a hatalommegosztás is, csak a bíróságok függetlenek – mondta Ligeti.

Ami egyedül pozitívum, hogy az utcai korrupció csökkent (mint pl. a rendőrségi vesztegetések), és az online pénztárgépeknek köszönhetően van némi fehéredés a gazdaságban.

Az összkép azonban rendkívül borús:

„a gazdaságban egyfajta bennfentes haveri kapitalizmus alakult ki”.

Ez pedig ördögi körbe taszította az országot: az intézmények nem elszámoltathatóak, így nő a jogállami deficit és a rendszerszintű korrupció; ez rontja a beruházási kedvet és elijeszti a külföldi tőkét, és rontja a versenyképességet. Így a meglévő növekedés csak az EU-s pénzek miatt tart ki, önálló, enélkül fenntartható növekedés nincs; ez nemcsak azért veszélyes, mert nem tudni, meddig tartják nyitva az EU-s pénzcsapokat, de azért is, mert a pénzek elosztása is központosított és átláthatatlan, ami a járadékvadász mentalitást és a kormánnyal jó kapcsolat fenntartását erősíti a cégekben a valós teljesítmény helyett. Ez viszont tovább erősíti az intézmények részrehajló jellegét, így tovább nő a korrupció. Martin szerint

„teljesítmény tartós javulása nem képzelhető el a korrupció visszavágása nélkül”.

Ligeti pedig a joggyakorlatot szedte ízekre: szerinte a nyomozóhatóságok kevésbé függetlenek, mint a bíróságok, és a sikerességük is megkérdőjelezhető. Bár a legfőbb ügyész azzal büszkélkedett, hogy az elmúlt öt évben 100 ezerrel csökkent a bejelentett bűncselekmények száma, ám ez semmit sem jelent, hiszen ha nőne, azt mondanák, hogy a lakosság jobban bízik a hatóságokban, és több bűncselekményt jelent be – világított rá.

Ami érdekes, hogy visszaesett a korrupciós bűncselekmények száma is, pedig ebbe beleszámít a már említett utcai korrupció, ami ellen hajlandó fellépni az államapparátus, például a vámosok, határőrök ügyeiben. Ugyanakkor visszás, hogy míg egy hivatali ügyintézőt, aki 250 ezer forintért adott át zárt adatbázisból adatokat, gyorsított eljárásban ítéltek el, addig Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes legalább 50 milliós sikkasztásában hat évet kellett várni egy elsőfokú ítéletre.

Ligeti ennek kapcsán arra is kitért, hogy a magasabb szintű korrupció kezelésére még minták sincsenek. „Néha az az érzésünk, hogy egyfajta, rossz értelemben vett nemzeti burzsoázia megteremtése szándékával, a haverok helyzetbe hozásának a szándékával” a nagyhalak büntetlenül megússzák, amit a kicsik nem. Erre utalt az is, amit Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke mondott, miszerint „az, amit az ellenzék korrupciónak nevez, gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.

Magas szintű korrupciós ügyek azonban nem szerepelnek a bűnügyi statisztikákban – fogalmazott: pedig érthetetlen, miért nem számít vizsgálatra érdemesnek Paks II. titkosított, 10-12 milliárd euró elköltése egy ki tudja, milyen verseny alapján kiválasztott cégnél, azt sem vizsgálják, hogy az MNB miért a közpénzből támogat jó 200 milliárddal mindenféle alapítványokat. S „azt sem vizsgálja senki, Magyarországon, hogy a 4-5 év alatt mintegy 200 milliárdos társasági adókedvezményre jogosító sporttámogatások és egyes vállalatok közbeszerzési sikerei összefüggéseket mutatnak-e”.

Nem fogjuk megtudni azt sem, hogy a Felcsút kiktől kapta a kimagasló, több mint 9 milliárdos támogatást, hiszen a törvény értelmében a támogató vállalatok neve titokban maradhat – mondta.

„Így 2015-ben továbbra is a közpénzek illetéktelen és eltitkolt felhasználása dominál.”

Példaként hozta még a takarékszövetkezeti szektor átalakítását és a trafikokat, ahol már a szintén foglyul ejtett Alkotmánybíróság sem parancsol megálljt – a kaszinóügy már el sem jutott erre a szintre.

A trafikügy ráadásul nemcsak a törvényes járadékvadászatot, de a feketegazdaságot is erősíti: hiszen csökkent ugyan 2 százalékkal a dohányosok száma, de a legális dohányforgalom ehhez képest 40 százalékkal lett kisebb (ami 17 százalékkal kevesebb jövedéki adót jelent az államnak) – nos, valószínűtlen, hogy ennyivel kevesebbet szívnának az emberek – mutatott rá Ligeti.

Ligeti szerint a korrupció visszavágásához a bejelentő polgárokat bátorító intézkedések kellenének, hogy érezzék, nincs kettős mérce, vizsgálják a hatóságok a közhatalmat birtoklók vagyonosodását, a bűnüldöző szervek pedig álljanak át a szakmaiság alapjaira. Ugyanis a jelenlegi túlhierarchizált rendszerben egy rossz szándék is elég, hogy egy egész ügyet elgáncsoljon – mondta. Martin hozzátette: bár a román Korrupcióellenes Ügyészség sikerei szembeötlőek, és akár itthon is működhetne hasonló, ez önmagában nem elég, mert a társadalom mélyrétegeiben nem iktatja ki a korrupciót. Ezért a fő hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. A megelőzésre összpontosító baltiaké a biztos recept – mondta Martin.

Ha ezt sikerül véghezvinni, akkor a politikai elit érdekei helyett a társadalomét szolgálják az állami intézmények, akkor az a kormány hatalmát korlátozza, jobb üzleti környezetet teremt, ami több beruházást vonz és fenntarthatóbb növekedéshez vezet – vázolta.