Afrikában támasztanák fel a magyar villamosgyártást

Kenyában házalunk egy magyar tervezésű járművel. Eközben a kínaiak Etiópiában kötött pályán előznek.

Csakhogy az Etiópiában szinte ugyanilyen feltételekkel megkezdett projekt korántsem halad zökkenőmentesen. Egy magyar mérnökcsapat segítségével sikerült ugyan összerakni a prototípust, amely tavaly készült el, de a jármű azóta is a garázsban vesztegel, mert nem készült hozzá tesztpálya – ezt az idén tavaszra ígérik. Mindeközben a hazánkhoz képest finoman szólva is eltérő lehetőségekkel bíró Kína befejezett egy komplett vonalat – pályástul, járművestül – az etióp fővárosban, Addisz-Abebában. Nem világos, hogy ennek ellenére ott megvalósulhat-e a magyar részvételű projekt, és ha igen, mikor, hol és milyen körülmények között.

Maga a kínált jármű egyébként nem versenyezhet a legmodernebb villamosokkal (mint például a most Budapestre érkező, spanyol gyártmányú szerelvények), egy több évtizedes konstrukció házi továbbfejlesztése, alapja pedig egy 34 méter hosszú Tatra KT–8-as villamos, amelyet „csuklósítottak”, és az akadálymentességet figyelembe véve alacsony padlós résszel is ellátták. A modellt néhány éve Szegedre szánták, ám a város végül új és korszerű, lengyel gyártmányú PESA villamosokat vett, így a csehszlovák ipar reinkarnációjára nem volt szükség.

A konstrukció előnye lehet – mivel korszerűségben elmarad a legmodernebb típusoktól –, ha sikerül a csúcstechnológiánál jelentősen alacsonyabb áron kínálni. Ebben segíthet az is, hogy helyben, Afrikában gyártják le, ahol a munkabér értelemszerűen elmarad az Európában megszokottól.

Attól függetlenül, hogy igen sok a kérdőjel, és az üzlet háttere még meglehetősen zavaros, az aligha vitatható, hogy mind Kenyában, mind Etiópiában hasznos lehet magyar cégeknek üzleti lehetőséget keresniük. Előbbi gazdasága az utóbbi években jellemzően évi 5–7 százalékkal növekedett, utóbbi éves növekedése tavaly szintén elérte a hét százalékot.

Csakhogy – ahogy azt Etiópia kapcsán láthatjuk is – igen nehéz bármilyen szinten labdába rúgni a piacot letarolni igyekvő nagy országok, például Kína mellett. Eltérők ugyanis mind az anyagi, mind az eszközbeli lehetőségeink. Ebből kiindulva jó választásnak tűnhet, hogy a magyar szakemberek a szaktudást adják át, és a helyi eszközöket kihasználva igyekeznek összehozni valamit.

Ráadásul amikor a kormány meghirdette a déli nyitás politikáját, szakértőnk már akkor is elmondta: a kormány tud lehetőséget teremteni az afrikai országokban, de az „aprómunkát” a cégeknek kell elvégezniük. Ebbe a modellbe – jelen esetben – jól beleillik a külügy közvetítése, az Eximbank hitelezése és a magyar cégekből álló konzorcium bevonása. Csak remélni lehet, hogy a házi fejlesztésű villamos is.