A hét végén ismét személyesen egyeztet Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. Értesüléseink szerint Pekingben tartják a magyar kormányfő és az orosz elnök kétoldalú találkozóját, ahol a napokban rendezik meg az Egy övezet, egy út koncepcióval kapcsolatos kereskedelmi fórumot. A tervezett találkozóról egyelőre nem jelent meg hivatalos közlés, lapunk információi szerint ugyanakkor a Paks II. beruházás biztosan terítékre kerül. Ennek egyik oka, hogy az engedélyezési eljárások elhúzódása, valamint a beruházás brüsszeli vizsgálata miatt a jelenlegi kormányzati ciklusban valószínűleg nem indul el a kivitelezés.
Az orosz fél türelmét ugyanakkor minden valószínűség szerint nem elsősorban a külső körülmények teszik próbára, hanem az, hogy a bármilyen engedélyeztetési folyamattól függetlenül elvégezhető hazai teendők terén sincs igazi előremozdulás. Moszkvai forrásaink szerint a magyarországi döntés-előkészítés sok tekintetben sehogy nem áll, és éppen ezért kérdéses az is, hogy a kivitelezésben milyen mértékben tudnak részt venni a hazai vállalatok. Kapcsolatunk konkrét példaként hozta fel, hogy – bár a paksi bővítésről már 2014 januárjában aláírta Magyarország és az orosz Roszatom az együttműködési megállapodást – a mai napig nem készült el az a kritériumrendszer, ami alapján ki lehetne választani a kivitelezésben részt vevő cégeket.
A feltételeket ráadásul nemcsak a hazai jogszabályoknak, hanem az orosz Roszatom mint generálkivitelező elvárásainak megfelelően kellene kialakítani, ám még ezek egyeztetése sem kezdődött el.
Úgy tudjuk, nemcsak a kivitelezéssel – amelyben a tervek szerint 40 százalékos volna a magyar részarány –, de az ellenőrzési feladatokat ellátni képes atommérnökök kiképzésével is rosszul állunk. Az 1996-ban elfogadott magyar atomtörvény rögzíti, hogy a biztonsági követelmények betartásáért az atomenergia alkalmazója felel. Vagyis az MVM Paks II. Zrt.-n keresztül a magyar állam. Ám a magyar atommérnökök többségének – koruknál fogva – nincs tapasztalata reaktorok építésében, a munkálatok felügyeletére és ellenőrzésére alkalmas szakemberek kiképzése pedig sehol nem tart. Azaz ha a kivitelezés a szabályozási hiányosságok miatt mégsem késne tovább, és elindulna a jövő évben, akkor nagy valószínűséggel a felügyeleti hiányosságok akadályoznák a munkálatokat. Forrásunk arról is beszélt, hogy ezekről a kérdésekről a Roszatom már két évvel ezelőtt, budapesti kirendeltségének megnyitásakor igyekezett egyeztetni a magyar állam képviselőivel, ám az első találkozót is csak több hónappal később tartották meg a Miniszterelnökségen – a jelek szerint nem sok eredménnyel. Ez a helyzet csak mostanra vált a magyar fél számára is tarthatatlanná, legalábbis sokan ennek tulajdonítják, hogy néhány hete a projektért felelős minisztert neveztek ki, Süli János személyében.
A kormányzati kommunikáció a Paks II. beruházás késéséért eddig kizárólag a lassú engedélyeztetési eljárást, valamint az Európai Unió vizsgálatát okolta, ami valóban több éve tartó folyamat. A környezetvédelmi engedélyt kétéves procedúra után néhány hete kapta meg a beruházás, míg a telephelyengedélyt március 30-án adta meg az Országos Atomenergia-hivatal. A létesítési engedélyezési terv nemrég indult; ennek felülvizsgálatára 12 + 3 hónapja van a hivatalnak, ezután kezdődhet a nukleáris relevanciával bíró épületek építése.
Mint ismeretes, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított még 2015-ben, mert a kormány átlátható eljárás nélkül ítélte oda a két új reaktor építését az orosz félnek. Ennek végére az tett pontot tavaly ősszel, hogy a kormány vállalta: a fejlesztés nagy részébe alvállalkozókat von be, akiket közbeszerzésen választ majd ki. Vizsgálták továbbá, hogy a projekt finanszírozása megfelel-e az uniós jogszabályoknak, ám e tekintetben nem találtak kivetnivalót. A beruházás becsült költsége 12,5 milliárd euró, ebből jelen állás szerint 10 milliárd eurót Oroszország ad, harmincéves futamidejű államközi hitellel.
