Három gyerek, két szülő, hét ülés

Nem túlzás, hogy hétszemélyes autót vegyenek a háromgyerekes szülők? Bizony nem, ritka ugyanis, ha elfér egy sorban három jól kipárnázott, biztonságos gyerekülés. És az se baj, ha az utazó kicsik közé-mellé befér egy-egy felnőtt is.

Bébihordozót próbálnak a Lodgyba egy fővárosi szalonban. Hány fér el belőle egy sorban? Fotó: Bach Máté

Három gyerek, négy kerék, hét ülés és 2,5 millió forintos állami támogatás – ez a kormány egyik legújabb ajánlata a nagycsaládosoknak. Jól hangzik, de vajon tényleg indokolt az a hét ülés? Talán emlékeznek még, hogy a rendszerváltás előtti években sokkal kisebb autókban is elfértünk. Polski Fiatban, Trabantban a négy-öt tagú családok bizony megjárták Olaszországot, Franciaországot, Svájcot, ha lehetőségük adódott rá. Ma már más világ van, egyfelől kötelező a biztonsági gyerek­ülés használata, másrészt sokkal nagyobbak, tágasabbak az autók. Már-már mosolyt csal az ember arcára, ha látja, hogy a büszke ifjú apa kingsize terepjárót vesz, majd a hátsó ülés közepére beállítja az egy szem bébiülést. Őt aztán nem érheti baj! – szinte halljuk az öntudatos kijelentést. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű.

Sokféle az autó, sokféle a gyerekülés és sokféle a gyerek. Utóbbiak ráadásul folyton változnak, egy-két év, és már más méretű ülésbe kell ültetni őket. Az autóink pedig szemre nagyok, de ha három gyereket kell elhelyezni egymás mellett a második sorban, akkor kiderül, hogy valamiért nem jön ki a matek. Mert egyfelől a gondos szülők olyan gyereküléseket vesznek, amik jó eséllyel megvédik a család szeme fényét egy ütközéskor. Igen ám, de ehhez jól megépített, terjedelmes eszközök kellenek. Ráadásul ezeket nagy biztonsággal kell rögzíteni. A KRESZ szerint akkor szabályos az ülés, ha a biztonsági övvel rögzítik. Csakhogy a biztonsági öveket felnőttekre szabták, az öv átlós szára a felnőtt mellkasa előtt halad, a kisgyereknek ez akár fejmagasság is lehet. Többek közt emiatt állítja a német autóklub, hogy az autó övével bekötött üléseknek valójában csak a fele rögzül biztonságosan.

Természetesen van megoldás, a gépkocsik ütközésbiztonságát vizsgáló Euro NCAP iránymutatásai szerint kifejlesztett ISOFIX-rendszer úgy rögzíti az üléseket, hogy nem lehet rosszul bekötni. Csakhogy az ISOFIX-csatlakozási pontokat a legtöbb autómodell esetében a második üléssor két szélső ülésénél képzik ki. Vagyis három bébiülést szabályosan és biztonságosan nem lehet ott elhelyezni. Az sem garancia, ha a gyártó maga közli, a második sorban három csatlakozót helyezett el – ha a három ülés fizikailag nem fér be.

Bébihordozót próbálnak a Lodgyba egy fővárosi szalonban. Hány fér el belőle egy sorban? Fotó: Bach Máté

Maradnak az egyterűek, amelyeket gyakran eleve úgy terveznek, hogy három önálló ülésük van a második sorban, ráadásul mód van hétülésesként is megvásárolni őket. A nagycsaládos program a figyelem középpontjába állította a Dacia Lodgyt, amely hét üléssel messze a legolcsóbb a piacon, ráadásul a második sorban három ISOFIX-csatlakozási pontot kínál, ahová be is fér három terjedelmes gyerekülés. De a két pótülésre ez már nem igaz, így az a lehetőség, hogy a gyerekeket elosztják a sorok közt, és így a felnőttek felügyelhetik őket az utazás során, nem vagy csak részben valósulhat meg. Az első sor utasülésébe – az anyósülésre – például menetiránynak háttal be lehet kötni egy csemetét, mert a légzsák kikapcsolható, de az, hogy – mondjuk – az egyetemista nagytestvér egy kicsivel utazzon a harmadik sorban, az ISOFIX hiánya miatt nem ajánlott.

Ha már az ajánlásokról van szó, az Euro NCAP mindössze három csillagot adott a törésteszten a Lodgynak, ami a sok ötcsillagos modell mellett némileg aggasztó. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy a harmadik sorban ülők vajon milyen védelemben részesülnek egy ráfutásos balesetnél. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a Dacia modellje 2012-es fejlesztés, még ha ráncfelvarráson esett is át időközben. A román–francia modell persze nem véletlenül a legolcsóbb ajánlat a piacon. A mindennapi használat során sokat számít például a tolóajtó, ami a kicsit drágább egyterűek sajátja, és ami megkönnyíti a rúgkapáló gyerekek beimádkozását, bekötését az ülésekbe, illetve jellemzőjük még az általános rugalmasság, átalakíthatóság. Vannak modellek, amelyekben a székeket egyenként lehet előre-hátra mozgatni, illetve a támlájukat akár vízszintbe hajtani. A harmadik, sőt a második sor székeit ki lehet szerelni, és ilyenkor hatalmas raktér keletkezik, ami jól jöhet bútor szállításakor, netán költözéskor.

Az egyterű autókat a gyártók gyakran az alsó közép-, illetve a középkategóriás személyautók műszaki alapjaira fejlesztették ki úgy, hogy magasabb karosszériát konstruáltak rá. Van azonban még egy járműfajta, amely a nagycsaládosok számára vonzó lehet, és ez a 8-9 személyes kisbuszoké. Ezek műszaki alapjául gyakran kisteherautók szolgálnak, amelyek lényegesen nagyobbak, hosszabbak és szélesebbek is, mint a személyautók. Menet közben felállni, és ha görnyedve is, de hátramenni egy problémás ifjú családtaghoz, olyan vonzó lehetőség, ami a kisbuszokban rendelkezésre áll. Akár kisebb, akár nagyobb autókból faragják a hétülésest, a nagycsaládosoknak jóval több lehetőséget és nagyobb szabadságot kínálnak, mint a hagyományos családi autók. Ülhet elöl a két szülő, mögöttük egy sorban a kicsik, a hátuk mögött a nagyszülők. De szétültethetik a gyerekeket a felnőttek közé, hogy jusson kinek-kinek aupair, illetve játszótárs. Beülhet két maszatos elevenség közé a nagymama, és akkor abban az autóban ott lesz az anyósülés, és hallgathatnak sokatmondón egymás mellett a komoly férfiak – 2-től 102 éves korig – a bőröndök szomszédságában.

Akárhogy is, nem vitás, a hét ülés új dimenziót nyit a nagycsaládosok mobilitásában.