Fotó: Havran Zoltán
A nemzetközi szervezet az idén 3,0, jövőre 3,9 százalékos inflációt vár hazánkban. A maginfláció (az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított index) a tavalyi 2,1 százalék után idén 3,4 százalék, 2020-ban pedig 3,9 százalék lehet. A folyó fizetési mérleg tavaly a GDP 0,5 százalékának megfelelő többlettel zárt, idén egyensúlyba kerülhet, jövőre viszont 0,7 százalékos GDP-arányos hiányt hozhat. A szervezet szakértői arra is felhívják a figyelmet, hogy az expanzív költségvetési és monetáris politika növeli a magyar gazdaság túlfűtötté válásának kockázatát, ami fokozatos változtatást indokol. Szigorúbb fiskális politikára van szükség, valamint magasabb kamatráták szükségesek ahhoz, hogy a jegybank három százalék plusz-mínusz egyszázalékos toleranciasávjában maradjon a pénzromlás átlagos üteme.
– Az OECD hosszú idő óta ugyanazon a szemüvegen keresztül alkot képet és fogalmaz véleményt. Hazánkban viszont három évtized után, 2013-ban elszakadt végre a monetáris vezetés a régi liberális felfogástól. Lezárult az időszak, amikor akár három százalékponttal is feljebb srófolták egy-egy alkalommal a központi rátát, a külföldi befektetőknek meg csak szélesre kellett nyitniuk a számláikat a sűrű pénzeső előtt – fogalmazott megkeresésünkre Boros Imre.
A közgazdász a nemzetközi szervezettel ellentétben úgy ítéli meg, a magyar költségvetési és monetáris politika működése és együttműködése megfelelő. A béremelések inflációs hatása pedig csak egy lehetséges kockázat. Idővel majd kialakul a bérek egészséges szintje, hiszen a vállalkozó, de még a költségvetés is csak addig emelheti az alkalmazottainak kifizetett pénzösszeget, amíg annak forrását elő tudja állítani. Mivel Magyarországon évről évre nagyobb munkamennyiséget állítanak elő, lehet még tere további béremeléseknek.
