Jut idő a megfelelő tervezésre

– Hogyan fogalmazná meg, mi a lényege a 2016-ban bevezetett, a családi házaknál és a házbővítéseknél a hosszadalmas építési engedélyeztetést felváltó egyszerű bejelentésnek?

– Az egyszerű bejelentés egyik legfontosabb hozománya talán az, hogy a tervezésre több idő fordítható, mert az építtetők nem a hatósági ügyintézéssel töltik az időt. Az elmúlt időszakban néhány régióban és városban nagyon megindultak az építkezések, nem utolsósorban az egyszerű bejelentésnek köszönhetően. Minket azonban a mennyiségen túl az is érdekel, hogy a feltöltött tervek mennyire tükrözik a XXI. századot, mennyire mutatják, hogy Magyarországon vagyunk és mennyire látszik rajtuk, hogy több idő maradt a megtervezésükre. A saját célra családi házat építőknek most még könnyebbé tettük az építkezést többek között azzal, hogy ha nem akarják, nem kötelező elektronikus építési naplót vezetniük.

– Bő három éve kezdték el új szemlélettel kezelni az építésügyi szabályokat. Nem ütött vissza azóta sem a megengedő szemléletmód, a jogkövető polgárokat feltételező szabályrendszer?

– Az önkéntes jogkövetésre építettük az egész szabályozási rendszert. Ez paradigmaváltást jelentett, ami a szakma lelkiismeretességére is alapozott. Nem a túlszabályozás és a tiltás van előtérben, az efféle jogalkotás mindig csak fut a renitensek után. Mi valami igazán egyszerűen alkalmazhatót szerettünk volna, olyat, ami a felelős állampolgárok építkezését, tenni akarását szolgálja, ugyanakkor tetten éri a szabályszegőket. E szemlélet kedvező fogadtatásra talált, megkönnyítette a csokkal építkező családok helyzetét is. Egyszerű bejelentésnél az elkészült terveket közvetlenül fel lehet tölteni az elektronikus építési naplóba, nem kell a pecsétre várni, és mindent nyomon lehet követni egy online felületen. Ami nagyon fontos: az látszik, hogy nem élnek vissza a helyzettel többen, mint korábban tették.

– Egyszerűsödtek a családi házas építkezések, településképi arculati kézi­könyvek és hozzájuk tartozó rendeletek készültek az ország szinte valamennyi településén. Legutóbb a Nemzeti mintaterv-katalógus első lépését tették meg azzal, hogy építészeti ötletpályázaton díjaztak vázlatterveket. Miért fontos egy ilyen tervtár?

– Az ötletpályázaton elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan dolgozik ma Magyarországon egy építész, milyen stílusjegyeket visel magán az általa tervezett épület az adott tájegységből, és hogyan felel meg alkotása a XXI. század műszaki kihívásainak. Szerettük volna tudni, hogy mi változott térszervezésben az elmúlt századhoz képest. Mennyiben változtak a szokásaink? Mik az elvárásaink ma egy otthonnal szemben? A pályázati felhívásra több mint 270 családiház-terv érkezett, ezekből 93-at tartottunk olyannak, hogy azokból sok kényelmes otthon épülhet fel.

– Miért tartották fontosnak, hogy a főleg a 70-es és 80-as években elterjedt kockaházak átalakítására is tervek szülessenek?

– Ezeknek a házaknak elvitathatatlan érdemük, hogy először lehetett papucsban átmenni a szobából a fürdőbe vagy a konyhába, vagyis először került az összes funkció egy légtérbe. Persze ötven-hetven év elteltével minden megváltozott, a mai ember máshogy él, nem szeretne a konyhán keresztül a fürdőszobába lépni. Ezért is képezik fontos részét a katalógusnak a kockaházak átalakítását szolgáló tervek. Úgy is mondhatnám, hogy ami a településnek az arculati kézikönyv, az lesz az épülő házaknak a mintaterv-katalógus.

– Többféle életstílushoz alkalmazkodva vártak pályaműveket. Lehetett tervezni háztáji gazdálkodást folytató családnak megfelelő épületet, generációs együttélésre vagy otthoni munkát végzőknek alkalmas házat, vagy olyan otthont, amelyből ingázó életmódra rendezkedhet be a család.

– A mai igényeknek, élethelyzeteknek megfelelő terveket vártunk. Ma már vidéken, illetve falun is mindenki olyan komfortosan szeretne élni, mint a nagyvárosban, ami természetes. Rengeteg változás ment végbe az elmúlt néhány évtizedben: ugyanúgy autót használunk, van világháló, amerikai konyha. Ezekkel a szempontokkal egyúttal impulzusokat szerettünk volna adni a budapesti irodában tervezőknek is, hogy milyen szempontok szerint építkeznek vidéken.

– Jól értem, hogy szinte csak pesti építészek indultak a pályázaton?

– A pályázatok bontásakor örömmel tapasztaltuk, hogy nemcsak a fővárosi nagy irodák vettek részt a megméretésben, hanem az ország minden szegletéből, sőt a határon túlról is érkeztek nagyon jó minőségű tervpályázatok. Ugyanakkor érdekes tény, hogy a bejegyzett, jogosultsággal rendelkező magyar építészek több mint fele a fővárosban vagy Pest megyében él. Ez adottság, ami kihatással van sok mindenre.

– Hogyan fogadtatták el a minta­terv-katalógust az építésztársadalommal, az építészkamarával? Hiszen sokan közülük úgy látták, tőlük veszi el a munkát, ha elkészül egy ilyen tervtár.

– A legtöbben valóban nagyon szkeptikusan fogadták a katalógus ötletét. Alapvetően két dologgal tudtuk meggyőzni az építészeket. Egyrészt a mintaterv régi hagyományokra tekint vissza Magyarországon, másrészt nálunk gazdaságilag fejlettebb országok, mint Dánia vagy Németország is sikeresen alkalmaznak efféle katalógusokat. Ez nem az építészszakma háttérbe szorítása, hanem segítség azoknak, akik anyagi okokból nem tudnak hozzájutni egy színvonalas tervhez: nekik is lehetőséget szeretnénk adni az építkezésre, jó példát mutatni, iránymutatást adni. Az építészkamarával abban is megállapodtunk, hogy amikor ezeket a terveket az érdeklődők letöltik, akkor igénybe kell venniük egy építész segítségét, aki adaptálja a háztervet a helyi előírásoknak és a telek adottságainak megfelelően. Vagyis mintát adunk, ezért is a mintaterv kifejezés.

– Megoszlanak a vélemények a terjedő „letisztult” formákkal dolgozó, lapostetős házakról. Egy-két ilyet mégis bevettek a díjazottak közé. Miért?

– Alapvetően nem akartunk semmilyen építészeti stílus fölött pálcát törni. Az elbírálásnál arányosságra törekedtünk. Olyan szakmai grémiummal válogattuk ki a nyertes 93 megoldást, amely jó tanár módjára hagyta a fiatal hallgatónak a saját stílusában való kibontakozását, azzal együtt, hogy tartson szem előtt meg nem kérdőjelezhető alapelveket – az arányosságot, a tömegalakítást, az anyaghasználatot, a színvilágot. Az alapelvek tehát örökérvényűek, és ha a terv kerek egész, az előírásoknak megfelel, a többiben szabadsága van a tervezőnek, lehet akár lapostetős is a házterve. Idehaza létezik bizonyos előítélet ezekkel szemben, aminek ideoló­giai okai is vannak, mert a hasonló épületeknek embertelen korszaka is volt. A helyi arculati kézikönyv feladata az is, hogy megmutassa, mely településrészen lehet létjogosultsága egy lapostetős háznak.

– Tartják a célkitűzést, vagyis januártól használhatják majd a katalógust az építkezni szándékozó családok?

– Igen, januárban a díjazott megoldások jelentős részét szeretnénk rendelkezésre bocsátani. A katalógus tesztver­ziója már működik, és elkezdődött a tervek feldolgozása. Nagy feladat előtt állunk, mert olyan kiviteli terv szintű dokumentumokat szeretnénk készíttetni, amelyekhez költségbecslés és a kivitelezési idő becslése is hozzátartozik, sőt 3D-s látványtervek, az üzemeltetés költségei is. Szeretnénk a terveket tájegységenként csoportosítani jellemző formavilág és építési karakterek szerint, azt szeretnénk, hogy akár irányítószámra keresve megtalálhassuk a helyi adottságoknak, az ízlésünknek és a pénztárcánknak megfelelő megoldást.

– Tulajdonképpen mit jelent az építkezni szándékozóknak mindez?

– Jól működő megoldásokat szeretnénk nyújtani nekik, nemcsak az építészeti tervekkel, hanem a teljes mérnöki háttérrel. Hosszabb távon több száz mintatervet szeretnénk a katalógusba felvenni, hogy az ország minden szegletére legyen megfelelő építészeti megoldás. Fontos szempont volt, hogy a helyben maradást építészetileg, műszakilag, anyagilag is segítsük. Ez a fajta segítség – a komplex tervezési dokumentáció elkészítésével – akár egymillió forint vagy több pénz megspórolását is jelentheti egy építkezni vágyó családnak. Bízunk benne, hogy a Magyar falu programnak, illetve a falusi csoknak nagy lendületet ad majd a katalógus léte.