Lenyelt milliók

Lassan tető alá kerül az összes épülőfélben lévő lakás és ház. Csakhogy nagy kérdés, a tél elmúltával mi lesz. Merthogy a megtorpanás jelei már érezhetők.

Gőzerővel folyik a munka a családi házas építkezéseken és a társasházi fejlesztéseken ezekben a hetekben. Lassan tető alá kerül az összes épülőfélben lévő lakás és ház. Csakhogy nagy kérdés, a tél elmúltával mi lesz. Merthogy a megtorpanás jelei már érezhetők – s korántsem csak a statisztikai adatokban. A túlnyomórészt csokos megrendelőkkel dolgozó készházépítők megrendelései töredékére zuhantak, és hasonló a helyzet a hagyományos családi házaknál. Akik mostanában építkezésen gondolkodnak, nem ­sokáig teszik. Ugyanaz a generálkivitelező kisebb házra ugyanazt az árat mondja, mint egy évvel ezelőtt – csakhogy bruttó helyett nettóban, jelezve, hogy erre bizony már 27 százalék áfa rakódik rá. Vegyünk az egyszerűség kedvéért nettó ötvenmillió forintos bekerülési értéket. Erre eddig méltányos áfateher került: 2,5 millió forint. Jövő évtől azonban: 13,5 millió. A különbözet 11 millió forint – ha úgy tetszik, több mint a csok, több mint a babaváró támogatás. S nincs ez másként a sajáterős építkezésnél sem. Jelenleg nem világos, mi lesz az ötmillió forintos áfa-visszaigénylés sorsa 2020. január 1-jétől.

Noha a kormány elvileg éppen azért vezeti ki a kedvezményes lakás­áfát, mert a befektetők jártak vele jól, a lépés most a családokat sújtja elsősorban. Eklatáns példa erre a Balaton déli partja. Éppen e hasábokon mutattuk be, hogy az ottani ezres nagyságrendben épülő lakásokból zömében befektetők vásároltak: vagy maguknak második, esetleg többedik lakásként, vagy kiadási céllal. Aki tudott, „bevásárolt” a kedvezményes áfa négy éve során – most meg ott van számukra a kecsegtető Magyar Állampapír Plusz.

De a fejlesztőket se sajnáljuk ám! A legnagyobbak ezerszám kaptak építési engedélyt 2018. november 1-je előtt, így ők még évekig kényelmesen tudnak „olcsóbban” lakást értékesíteni a kisebb áfateher miatt. De mit is jelent ez az olcsóbban? Budapesten a milliót közelítő négyzetméterárat. Miközben egy, a piacra jó rálátással bíró szakembertől tudjuk, hogy a társasházi új lakások közvetlen kivitelezési költsége a fővárosban sem több 400 ezer forint körüli négyzetméterárnál, s ha ehhez hozzászámítjuk a telek árát, még akkor is jelentős extraprofit marad a cégnél. Ha nincs bő kínálat, ez nem is csoda. A beruházó annyit kér a lakásokért, amennyit nem szégyell – és a jelek szerint a legtöbben nem szégyellnek. Győr példája mutatja meg, ha igazán nagy a kínálat, akkor olcsóbb a lakás is. A kisalföldi megyeszékhelyen épül kimagaslóan a legtöbb új lakás, árban viszont nemcsak Budapest, de féltucatnyi nagyváros is megelőzi az egyik legjobban prosperáló magyar települést.

Az viszont tényleg minden közgazdasági törvénynek ellentmond, hogy az évekig vegetáló, kapacitásokat leépítő, gyárakat bezáró építőanyag-ipar mikor máskor, mint akkor kezd folyamatos két számjegyű áremelésbe, amikor egyébként évről évre szinte megkétszereződik a kereslet a legtöbb termékére. Mindenki vérszemet kapott, s önmérséklet helyett a családok tízmillióira pályázik. Ám ha erre a csokból vagy a babaváró támogatásból származó tízmillióra most az állam is „szemet vet”, akkor bezárul a kör. Lépni kell valamit, nem vitás. S a családpolitikát zászlajára tűző kormányzattól nem állhat távol e helyzet családbarát rendezése.