Százezren képzettség nélkül

A megfelelően képzett munkaerő hiányát tartja az egyik legégetőbb problémának az építőiparban az ágazati szakszövetség. A kormányzat építésgazdasági stratégiájával összhangban, a vállalkozások feladatait előtérbe állítva a szövetség szerint a technológiai beruházásokkal és a digitalizációval ki kellene váltani az élőmunka egy részét, és szükséges lenne csökkenteni az alvállalkozói láncok áttételeit.

Júniusban is érezhető volt a koronavírus-járvány hatása Fotó: Kurucz Árpád

Stratégiaalkotási láz lett úrrá az építőiparon a jelek szerint. Számítások szerint ugyanis az építésgazdaság megrendelésállománya 2023-ig mintegy 25 ezer milliárd forintot tesz ki. Ennek jelentős részét a nagy állami és önkormányzati beruházások adják, de érdemi részt képviselnek benne a családtámogatásokból és más állami segítséggel megvalósuló magánmegrendelések is. Ilyen léptékű megrendelésállomány és ilyen hosszú távú előretekintés a rendszerváltozás óta nem jellemezte a nemzetgazdaságilag is fontos szerepet betöltő ágazatot, nem véletlen az intenzív tervezgetés. A kormányzat már májusban bemutatta építésügyi stratégiáját, a napokban pedig a kivitelező vállalatokat képviselő Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is elkészítette saját stratégiáját, amelyben megpróbálta összefésülni az állami és a piaci feladatokat.

A kormányzat szakmai szervezetek bevonásával készített tervei a termelékenységnövekedésre alapoznak. A dokumentum szerint a célok eléréséhez 2023-ig mintegy negyven-hatvan százalékos javulásra van szükség e téren, amit a stratégia több intézkedéssel támogat. E szerint ki kell használni a digitalizációból fakadó lehetőségeket, újragondolnák a képzési rendszert, felülvizsgálnák és észszerűsítenék az építőipar jogszabályi környezetét, és ösztönöznék a jogszerű foglalkoztatást.

Az ÉVOSZ napokban elfogadott Építésgazdasági érdekképviseleti stratégiá­ja a kormány elképzeléseire reagálva elsősorban a végrehajtásban történő vállalkozói és szövetségi részvétel lehetőségét és szükségességét vizsgálta.

A megrendelésállomány jelentős: 2023-ig mintegy 25 ezer milliárd forintot tesz ki
Fotó: Kurucz Árpád

– A recessziós években jelentős műszaki lemaradásba, elavult gépesítettségi helyzetbe került az ágazat. A megnövekedett keresletet jelentős beruházások, technológiai korszerűsítés mentén lehet kielégíteni. A beruházások csak akkor térülnek meg, ha a 2019–2023 közötti időszakban a vállalkozásoknak folyamatosan van munkája a beszerzett gépekre, szerszámokra, új technológiákra. A modern eszközökkel részben élőmunkát is ki kell váltani – olvasható a dokumentumban.

A szakképzési törvénnyel összhangban javaslatcsomagot készítő ÉVOSZ szerint a 72 intézmény alkotta gyakorlati képzőhelyek állami fenntartása nem indokolt. A szakszövetség gyakorlatcentrikus képzéseket szorgalmaz, már csak azért is, mert 2013-as mélypontjával összevetve az építőipar ugyan százezerrel több főt alkalmaz, de e munkavállalók többségének nincs szakmai képesítése. – Ennek a nagy létszámnak a képzése, szakmai integrálása élő munkavégzés, foglalkoztatás mellett rendkívül nehéz és költséges feladat, amelyhez vállalati és országos programokra egyaránt szükség van – jegyzi meg a dokumentum.

Az ÉVOSZ szükségesnek tartja csökkenteni az alvállalkozói láncok áttételeit a részfeladatok teljes körű elvégzésére alkalmas alvállalkozók megerősödésével és bevonásával. Emellett a kormányzathoz hasonlóan a szövetség is fontosnak látják az építésgazdaság teljes érték- és termékláncának összekapcsolását.

Miközben a 2017–2019-es években tapasztalt építőipari teljesítménynövekedés meghaladja a nyolcvan százalékot, az ÉVOSZ szerint lassúbb, de tartós növekedés elfogadhatóbb üzleti kockázatokat hozna az ágazatnak 2020-tól. A szakszövetség a következő években számít a kormányzat kiegyenlítő szerepére a keresletben és kínálatban.