Ennél is nagyobb baj, hogy a bankok a negatív állampapírhozamok és a negatív jegybanki egynapos hozamok miatt már akkor is veszítenek, ha az ügyfelek kamatmentesen tartják náluk a pénzt. Így a bankrendszer normális működése veszélybe kerül, a bankok pedig szorongatott helyzetükben azon gondolkoznak, hogy egy adott összeg fölött ők is bevezetik a negatív kamatot. Mondani sem kell, hogy ez a bizalom nagy fokú megrendülését, végső soron a pénznek akár a párnacihába menekítését is maga után vonhatja, ami teljesen ellentétes az EKB azon terveivel, hogy csökkenjen a készpénzforgalom.
Ilyen körülmények között vajon mi tehet Christine Lagarde, a néhány hét múlva hivatalba lépő új EKB-elnök? Vélhetően mindenekelőtt konzultálni fog mind a 19 tagállammal, és megvizsgálja, hogyan lehet módosítani az irányon úgy, hogy ez ne tűnjön megint csak kapkodásnak. A gazdaságélénkítésben valószínűleg nagyobb teret kaphat a fiskális élénkítés – vagyis költségvetési források gazdaságfejlesztésre fordítása – azoknál a tagállamoknál, ahol nincs költségvetési hiány. A jegybanki politika ebben az esetben visszaléphet a szélsőséges eszközöktől, a kárt okozó negatív kamatok megszűnhetnek, helyreállhat a fogyasztás és megtakarítás egészséges aránya.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!