Fotó: Kurucz Árpád
A kis- és közepes, döntően hazai cégek esetében természetesen a helyzet már nem ilyen egyszerű. Esetükben a béremelkedés valóban csak a hatékonyság növelésével gazdálkodható ki. Amíg azonban ez nem vezet tömeges csődhöz, vagyis a cégek többsége alkalmazkodik a helyzethez – akár cégegyesülésekkel, felvásárlásokkal –, addig nem okoz gondot a magas béremelkedési ütem. Persze a cégek egy része óhatatlanul elbukik ebben a versenyben, de amíg a munkaerőpiac eleve feszített, addig ez önmagában nem baj a gazdaság egészének szintjén.
Felmerül a kérdés, hogy az erős béremelkedési ütem meddig maradhat fenn, meddig bírják a munkáltatók, illetve meddig kényszeríti ki ezt az elvándorlás. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar nettó átlagbér az átlagos nyugat-európai szint harmada, ami még fenntartja az elvándorlást, illetve hátráltatja a munkaerő visszatérését. A megélhetési költségek terén mutatkozó különbséget is figyelembe véve azonban vélelmezhető, hogyha a hazai bérszint elérné az átlagos nyugat-európai szint felét, már nem lenne különösebben vonzó az elvándorlás, sőt sokan, főleg, akik itthon ingatlannal rendelkeznek, már visszatérnének.
Így vélhetően ez lesz az a szint, amikor a munkaerőhiány enyhül, sőt akár még bővülhet is a munkaerőpiac. Ugyanakkor ennél nagyobb bérnövekedést a cégek többsége már nem bírna, vagyis ettől a ponttól már valóban csak a termelékenységnövekedés ütemének megfelelően nőhetnek tovább a bérek. Ez optimális esetben öt-hat éven belül bekövetkezhet, ha azonban a termelékenységnövekedés elég erős marad, és a mostani és a még várható, exportra termelő beruházások is termőre fordulnak, a gazdasági növekedés ezt követően sem fékeződik le az MTA közgazdászai által jelzett szintre.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!