Nem fogytunk ki a hajtóerőből

Pesszimista előrejelzés érkezett a magyar gazdaság néhány éves távlatban várható növekedési üteméről. Több tényezőt figyelembe véve azonban nem valószínű, hogy a jelzett brutális lassulás bekövetkezne.

A nagyvállalatokat nem hozta nehéz helyzetbe a béremelkedés Fotó: Kurucz Árpád

Az utóbbi hónapokban többször felmerült az aggodalom, hogy a most még igen erős magyarországi gazdasági növekedés lelassulhat, elsősorban a gyengébb nyugat-európai konjunktúra hatására. Eddig ennek nem mutatkoztak jelei, egy frissen megjelent tanulmány azonban más okokat nevez meg, ­amiért a gazdasági növekedés szinte teljes kifulladását várják néhány éven belül.

A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársai a Költségvetési Tanácsnak készített elemzésükben meglehetősen pesszimisták: úgy gondolják, hogy a jelenlegi, öt százalék körüli ütemről 2023-ra mindössze egyszázalékosra csökken a lendület, ezen belül a pesszimista forgatókönyv stagnálással, az optimista kétszázalékos növekedéssel számol. Ezt leginkább arra alapozzák, hogy a rendelkezésre álló munkaerőtartalék elfogy, nem bővíthető a foglalkoztatás, és véleményük szerint ezt a hatást a termelékenység növekedése sem ellensúlyozza.

Ennek némileg ellentmond, hogy maguk is úgy gondolják: a munkaerő­hiány kikényszeríti a hatékonyság növelését, így a munkaerő bővülésének helyét a termelékenység növekedési ütemének gyorsulása veheti át. Ugyanakkor figyelmen kívül marad egy tényező. Mégpedig az, hogy a munkaerő szabad áramlása az Európai Unión belül és a fejlettebb országokhoz képest jelentős bérlemaradásunk nemcsak a munkaerő elvándorlását eredményezi, hanem az erős ütemű bérfelzárkózást is ösztönzi.

A reálbérek jelentős emelkedése pedig növeli a belső fogyasztást, ami már most is a gazdasági növekedés egyik legfontosabb hajtóereje a jelentős exportteljesítmény mellett. Ráadásul a béremelkedés évek óta meghaladja a termelékenység növekedésének ütemét, mégsem borultak fel a gazdaság mutatói, nem kerültek tömegesen nehéz helyzetbe a cégek. Ez részben abból adódik, hogy a hatékonyan működő multinacionális cégek és az erősebb, nagyobb magyar vállalatok többsége elbírja a magasabb béreket. Ez pedig annak köszönhető, hogy termelékenységük messze nem alacsonyabb annyival a nyugat-európainál, mint a bérkülönbség. Sőt feltételezhetjük, hogy egy cég azonos jellegű gyárai mindenhol ugyanolyan termelékenyek, így az alacsonyabb bérű helyen nagyobb profit keletkezik.

A nagyvállalatokat nem hozta nehéz helyzetbe a béremelkedés
Fotó: Kurucz Árpád

A kis- és közepes, döntően hazai cégek esetében természetesen a helyzet már nem ilyen egyszerű. Esetükben a béremelkedés valóban csak a hatékonyság növelésével gazdálkodható ki. Amíg azonban ez nem vezet tömeges csődhöz, vagyis a cégek többsége alkalmazkodik a helyzethez – akár cégegyesülésekkel, felvásárlásokkal –, addig nem okoz gondot a magas béremelkedési ütem. Persze a cégek egy része óhatatlanul elbukik ebben a versenyben, de amíg a munkaerőpiac eleve feszített, addig ez önmagában nem baj a gazdaság egészének szintjén.

Felmerül a kérdés, hogy az erős béremelkedési ütem meddig maradhat fenn, meddig bírják a munkáltatók, illetve meddig kényszeríti ki ezt az elvándorlás. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar nettó átlagbér az átlagos nyugat-európai szint harmada, ami még fenntartja az elvándorlást, illetve hátráltatja a munkaerő visszatérését. A megélhetési költségek terén mutatkozó különbséget is figyelembe véve azonban vélelmezhető, hogyha a hazai bérszint elérné az átlagos nyugat-európai szint felét, már nem lenne különösebben vonzó az elvándorlás, sőt sokan, főleg, akik itthon ingatlannal rendelkeznek, már visszatérnének.

Így vélhetően ez lesz az a szint, amikor a munkaerőhiány enyhül, sőt akár még bővülhet is a munkaerőpiac. Ugyanakkor ennél nagyobb bérnövekedést a cégek többsége már nem bírna, vagyis ettől a ponttól már valóban csak a termelékenységnövekedés ütemének megfelelően nőhetnek tovább a bérek. Ez optimális esetben öt-hat éven belül bekövetkezhet, ha azonban a termelékenységnövekedés elég erős marad, és a mostani és a még várható, exportra termelő beruházások is termőre fordulnak, a gazdasági növekedés ezt követően sem fékeződik le az MTA közgazdászai által jelzett szintre.