Bérrobbanás

Másról sem szóltak a híradások az elmúlt években, mint a szakképzés fontosságáról. Csak valahogy mégse sikerült becsalogatni a fiatalokat a fránya PlayStation elől az esztergapad mellé.

Sokak szerint idén megáll végre a lakások drágulása. Ez az áremelkedés – hogy is mondjuk – valamicskét az infláció fölött teljesített az elmúlt években. Budapesten, a nagyvárosokban és az agglomerációban néhány év alatt kétszeresére nőtt az ingatlanok értéke, sőt néhol még ennél is nagyobb mértékben. Ám korántsem csak a lakások drágulása volt – blikkfangos sajtónyelven fogalmazva – brutális és drasztikus. Hasonlóan nőtt az építkezéshez, lakberendezéshez szükséges termékek legtöbbjének ára is.

A válság időszakában például nem lehetett azt mondani, hogy vitték a téglát, mint a cukrot. Panaszkodott is mindenki, ahogy az lenni szokott. Az ember azt gondolná, ha ezek után meglódul a kereslet, akkor az eladó nemhogy pénzénél lesz, de akciókkal akár még tovább is fokozhatja a bevételt. Nos, ilyen alapvetésnek tekintett közgazdasági törvényszerűségek az építőiparban sajnálatos módon nem érvényesek. Amikor a csok és az áfacsökkentés hatására hirtelen megrohamozták a gyártókat és a kereskedőket, akiknek egyik pillanatról a másikra kétszeresére nőtt a forgalmuk, mit csináltak? Logikus: árat emeltek, majd ismét árat emeltek. Nekünk volt már kínos olvasni azokat a ciceróinak gondolt érveléseket, amelyekkel mindezt sajtóközleményekben magyarázni próbálták.

Aki az elmúlt időszakban benne volt építkezésben, felújításban, tudja: néhány nap hezitálás tízezrekbe, százezrekbe kerülhetett. Itt tényleg súlya volt a szállóigének: az idő pénz. Aki árajánlatok összevetésével foglalkozott, netán nem tudta eldönteni kapásból, hogy melyik csempét válassza, az egy-két hét után már tíz-húsz százalékkal többért tudta csak megvenni az adott terméket.

És akkor még nem is beszéltünk a munkadíjakról. Bár a kiirthatatlan feketézés és zsebbe fizetés miatt a statisztikák ezt nemigen mutatják ki, meggyőződésünk: az építőiparban történt a legnagyobb bérrobbanás az elmúlt években. Jó szakembertől ezt nem sajnálja senki. Hanem már azok a segédmunkások is kiemelt fizetségre számíthatnak, akik reggel megállnak a harmadik „tüskénél” és nem részegen jelennek meg az építkezésen. Az ilyen ember nagy kincs manapság, holnap már lehet, hogy átcsábítják a másik építkezésre, még nagyobb napidíjjal.

És így értünk el oda, hogy egy építkezésen ma sokkal jobban keresnek, mint az egyetemen, hogy egy szakmájában akár csak közepes mesterember is annyit kér egy pár napos munkáért, amennyiről több diplomával, nyelveket beszélve sokan csak álmodoznak. Másról sem szóltak a híradások az elmúlt években, mint a szakképzés fontosságáról, a szakképzés átalakításáról. Csak valahogy mégse sikerült becsalogatni a fiatalokat a fránya PlayStation elől az esztergapad mellé. Pedig könnyen lehet, Palkovics miniszter úrnak elég lenne kiállni Kovács Lajos gázszerelővel és Kis Péter kőművessel, hogy kamerák kereszttüzében mutassák be mostani és néhány évvel ezelőtti számláikat, megrendeléseiket. Tán jobban felfigyelnének a szakképzési reformra a tizenévesek és szüleik, ha a tévében mutatnák, milyen pénzeket lehet itt „szakítani”.

Jó lenne, ha tényleg megállna ez az őrület. Hogy a százezreknek gyomorgörcsöt okozó kiszámíthatatlan drágulás miatt a család- és gazdaságvédelmi akcióterv mellé ne legyen szükség egészségvédelmire is.