Jégbe zárt csodavilág vár a komfortzónán túl

A hétköznapi ember még turistaként sem jut el olyan helyekre, ahol nyáron is a jég az úr. Pedig hazánktól nem messze több ilyen is van. Néhány könnyen beszerezhető, speciális felszerelésre a komfortzónán túli kiránduláshoz mindenképpen szükség van: például jó, ha visz magával az ember gleccserkötelet vagy jégcsákányt. Legalább ilyen fontos a kitartás, az akaraterő, a tapasztalat és a természetszeretet. Valójában extrém képességekre nincs is szükség.

Nem csak a csúcs meghódítása, a teljes útvonal különleges élmény

Európában egyre fogyatkoznak a jégvilágba dermedt helyek, de még maradt egy pár, ami felfedezésre érdemes. Ilyen Észak-Itáliában, a Piemont ré­gióban négyezer méter körüli magasságban fekvő Gran Paradiso hegy, amely a legmagasabb az országban. Aki meg akarja hódítani, annak korán kell kelnie és aznap legalább tizenkét órás mászással kell számolnia. Maga a csúcstámadás körülbelül nyolc órán át tart.

Lefelé sem könnyebb az út, de talán még érdekesebb a táj. A korai kelés miatt eleve elcsigázott az ember, és már a lábában van ezerháromszáz méter szint, a Mont Blanc-hoz közeli, 4061 méteres csúcs megmászása. Meleg van, tíz fok itt nagy hőségnek számít, csurog rólunk a verejték, a gleccserszemüveg alatt is. Levetkőzni mégsem lehet, mert öt percen belül az erős napsütésben úgy leégnénk, hogy másnap a kisebb mozgás is nehézséget okozna. A szomjúság kínzó, de macera elővenni a hátizsákból az italt, míg a magasságtól az Algopyrin beszedése mellett is szinte mindenkit fejfájás és szédülés gyötör. A kótyagosság miatt óvatosnak kell lenni, az akkli­matizáció soha nem lehet tökéletes. Eközben elöl és hátul rángat a biztosítókötél, és a hágóvasra rendületlenül tapad a vizes hó, ami nehézzé teszi a járást. A társakra is figyelni kell, illetve fontos szemmel tartani a szomszéd kötélparti mozgását. Tudjuk: különösen óvatosnak kell lenni, mert a legtöbb baleset a hegyről történő leereszkedés közben történik. Oka többnyire a felelőtlenség, a szabályok be nem tartása és nem valami fatálisan elkerülhetetlen véletlen. Mindazonáltal, ha nem vigyáz, az idegesség könnyen úrrá lesz a túrázón, mert félő, hogy a nyári meleg miatt beszakad alatta a jég, vagy leomlik a kötélparti melletti jégtorony. Ezért a túravezető nemcsak magát hajtja, hanem a társait is.

Nem csak a csúcs meghódítása, a teljes útvonal különleges élmény

Inkább küzdelemnek tűnik, mintsem kellemes, kikapcsoló túrának. Miért érdemes mégis odamenni? Mert egy olyan európai nyári jégvilág tárul fel a bátor utazó előtt, amely szépségében a legélénkebb képzeletet is felülmúlja.

A gleccser az északi oldali fekvés miatt hófehér még a viszonylagos melegben is. Egyes helyeken a hólejtőt szűkebb hasadék szakítja meg, a nyomon könnyű átlépni. Alacsonyabban a gleccser szétnyílik: elképzelhetetlenül változatos hasadékok jelennek meg, van, hogy egy, van, hogy több száz méter mélyek. A hasadékokban a jég pompázhat szürke, égszínkék, zöld, fekete, de akár piros színben is. Néha hóhidakon is át kell menni, ami van, hogy csak harminc centiméter széles. Máskor a hó gótikus boltívet képez, alatta pedig számtalan kis patak folyik – az elérhetőkből akár inni is lehet, mivel a vízfolyás kristálytiszta víz. Legfeljebb az ivást később fejfájás követi.

Jobbra-balra gyönyörű, egyúttal félelmetes, gömb és tű alakú jégtornyok törnek a magasba. Van, amelyik egy alvó oroszlánra vagy egy társasházra hasonlít, van, hogy alakjukról Nagy-Magyarország jut a magashegyi túrázó eszébe. Családi ház nagyságú jéggömbök között visz tovább a nyom: úgy néznek ki, mint a gigantikus vaníliafagylalt-gombócok, amin néha át kell mászni jégcsákány segítségével.

Az egész rendszer mozog, és néha a sziklák felől a meleg miatti kőomlás jelei láthatók, van, hogy nagy robajjal tonnás darabok szakadnak le. A gleccseren az állandó vízcsobogás adja meg az alaphangot, miközben a jég csikorog, zúg, hasad. Nagy ritkán egy-egy ház nagyságú jégkocka dől le nagy zajjal.

A gleccserből történő kiszállás 3200 méter magasságban van, és ekkor a túrázó örül, hogy túljutott az egészen, ép bőrrel teljesítette a kihívást. A táj vadsága, páratlan szépsége már másnap visszahúzza, mert e hatalmas térben, a Jóisten által teremtett jégvilágban a legszabadabbnak érzi magát.