Űrverseny magyar szereplőkkel

Két hazai miniműholdat indítottak útjukra tavaly decemberben, és az Európai Űrügynökség egyik kutatóműholdján is magyar fejlesztésű berendezések kaptak helyet. Mindez jól mutatja, hogy létezik magyar űripar, de a trendeket nem mi határozzuk meg.

A Masat–1 műhold szintén hazai fejlesztés Fotó: Balaton József Forrás: MTI/Balaton József

Két magyar „zsebműhold” állt Föld körüli pályára tavaly decemberben. A műegyetemi fejlesztésű SMOG–P és a magánfinanszírozású ATL-1 műholdak Új-Zélandról emelkedtek fel, míg az Euró­pai Űrügynökség (ESA) szintén decemberben elstartolt Cheops kutatóműholdján magyar fejlesztésű berendezések kaptak helyet. A magyar kormány tavaly márciusban jelentette be, hogy 2,3 milliárd forinttal támogatja a hazai űripart, majd novemberben már arról érkezett hír, hogy 2024-ben magyar űrhajós mehet a nemzetközi űrállomásra – ezt a célt tízmilliárd forint szolgálja. Erősödik a magyar–orosz űripari együttműködés, miközben az euró­pai partnerek sem kerülnek háttérbe. Jelzésértékű az is, hogy 2019 novemberé­ben azt a ­Horváth Gyulát választották az év üzletemberének, aki aktív részese volt az első hazai műhold, a Masat-1 kifejlesztésének. A magyar űripar, űrkutatás tehát dinamikusan fejlődik.

Az EuroConsult tavalyi éves jelentése szerint 2018-ban globálisan összesen 70,9 milliárd dollárt költöttek űrtevékenységre – ennek a keretnek 63 százalékát civil programokra fordították. Az Űrvilág.hu szakportál arról írt, hogy az előrejelzések szerint a világ űrköltségvetése középtávon tovább nő, becslések szerint 2025-re eléri a 84,6 mil­liárd dollárt, azt követően viszont csökkenés várható. Az űripar öt legnagyobb szereplője az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és Japán. Az USA 40,9 milliárd dolláros költségvetése a világ ráfordításának 58 százalékát adja, ez az arány azonban a 2000-es évek elején még 75 százalék volt. Amerika szerepe tehát csökken.

Izgalmas fejlemény, hogy az űrtevékenységbe befektető országok száma 2018-ra rekordot ért el, amikor is 88 ilyen állam volt. Egy évtizeddel ezelőtt feleennyi állam tartotta fontosnak ezt az irányt, ami azt mutatja, hogy egyre több ország érzi az űrtevékenységbe történő befektetést hasznosnak. Nincs az öt legnagyobb között, mégis meghökkentő lépést tett tavaly március­ban India. Az ázsiai ország hadserege földről indított rakétával lelőtte a saját, Föld körül alacsony pályán keringő műholdját. India ezzel demonstrálta, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mögött negyedikként belépett azon országok sorába, amelyek technikailag képesek erre a kétes értékű műveletre.

A Masat-1 műhold szintén hazai fejlesztés
Fotó: MTI/Balaton József

Az űrkutatás iránt kevéssé érdeklődők felvetik, hogy mégis miért költenek ennyi pénzt ilyen célra. Például azért, mert a kommunikáció, az időjárás-előrejelzés elképzelhetetlen a felettünk keringő műholdak nélkül. Tavaly szeptemberben arról érkezett hír, hogy legalább egymilliárd mobilfelhasználót ért el az Európai Unió műholdas navigációs rendszere, a Galileo. A műholdas navigációra alkalmas okostelefonok gyártóinak 95 százaléka – erről az MTI írt – ma már Galileo-kompatibilis csipeket készít. Európában valamennyi új személyautó olyan rendszerrel van felszerelve, amely a Galileo segítségével továbbítja a jármű koordinátáit a segélyhívó szolgálatoknak.

A dinamikus fejlődés ellenére a ­2019-es év nem hozta az előzetes elképzeléseket. Indításokat kellett csúsztatni, robbanások és félresikerült fejlesztések egyaránt jellemezték az évet. Az űrgazdaságot továbbra is a nagy repülőgépgyártók és a hadiiparban érdekelt cégek uralják. Az egyik gigász, a Boeing új űrhajója, a Starliner karácsony előtti próbarepülésének kezdetén nem megfelelő pályára állt, ezért nem jutott el a Nemzetközi Űrállomásig.

Az állami megrendelők mellett ugyanakkor megjelentek az űripari magánvállalkozások. Az amerikai SpaceX cég újrahasznosítható űrrakétáival jóval olcsóbb lehet egy-egy út. A Dragon néven ismert űreszköz fedélzetén pedig akár ebben az évben amerikaiak indulhatnak a Nemzetközi Űrállomásra. Azaz – az űrsiklók 2011-es nyugdíjazása óta először – saját eszközzel mehetnek az egyetlen működő űrbázisra.