A világ főbb részvénypiacai több nap is 3-4 százalékot estek, a héten sok esetben több mint 10 százalékkal kerültek lejjebb a mértékadó indexek, köztük német DAX (13 500 pontról 12 000 alá) vagy akár a hazai BUX, amely múlt héten még 46 ezer ponton is járt, tegnap már 41 ezer alatti értéke is volt.
A szokatlan zuhanás okaként szinte mindenki természetesnek veszi, hogy a koronavírust említik, ugyanakkor látni kell, hogy az előző hetekben, amikor már ugyancsak komoly gondot okozott a járvány mindenekelőtt Kínában, még vég nélkül emelkedtek a részvényárak, minden nap új csúcsot döntöttek ugyanazok az indexek, akkor a befektetők számára nem létezett rossz hír.
Különösen érdekes volt, hogy amint ezt korábban megírtuk, néhány részvény hónapok, hetek, esetleg napok alatt emelkedett többszörösére, ami a klasszikus tőzsdei mániaszakaszok tipikus jellemzője. A Tesla, amely hirtelen 300-ról 900 dollárra emelkedett, négy nap alatt 680 dollárig zuhant vissza, a Virgin Galactic pedig, amely a Tesla nyomában szárnyalt, csak a csütörtöki napon 23,5 százalékkal került lejjebb.
Klasszikusan nagyra fújt tőzsdei lufi pukkadását láttuk tehát, a kérdés az, hogy ha ezt törvényszerűnek tekintjük a korábbi emelkedés után, hol van az a szint, amikor már ennél rosszabb a helyzet, amikor már valóban valami komolyabb problémára utalnak a folyamatok?
A tőzsdei trendek jellemzően nem egyenletesek: hullámzás mellett zajlanak. Ahogy André Kostolany, a magyar származású tőzsdeguru írta: a tőzsde olyan, mint a kutyáját sétáltató ember. Mindketten ugyanoda jutnak el, csak a kutya sokkal nagyobb távot tesz meg, miután előre-hátra futkos közben. Nos, a 2008-as válság óta tartó rekordhosszúságú emelkedő trendet többször is nagy visszaesések tarkították. Ezeket azonban mindig megnyugvás, majd emelkedés követte, és úgy lett újra is újra egyértelmű a hosszú távú emelkedő trend, hogy az indexek pár hónap vagy legfeljebb egy-két év után újabb csúcsokat értek el, emellett a visszaesések során elért mélypontok is egyre magasabbra kerültek.
