Nincs plafon pénzváltáskor

Szinte már hagyomány, hogy évről évre, főként az ünnepi időszakokban, jelentősen megnő a valutaváltóknál a vételi és eladási árfolyam közötti különbség. A hitelintézeti hátterű kioszkok azonban elvileg akármekkora különbséggel működhetnek, hiszen a pénzváltó hasznát adó marzs mértékének meghatározására nincs kötelező érvényű jogszabályi passzus, csupán jegybanki ajánlás. A forintárfolyam váltakozása még nehezebbé teszi a turisták dolgát.

Pénzváltó 2020.01.31. Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BachPekaryMate

Nem könnyű manapság jól járni a magyar turistáknak egy-egy külföldi utazás esetén a pénzváltással, különösen úgy, hogy nemzeti valutánk árfolyama akár egy napon belül is jelentős fel-le mozgásokat produkálhat. Sovány vigasz, hogy a hazánkba érkező külföldiek az itthoniaknál is cudarabb átváltási anomáliákkal találhatják magukat szemben, akár egy népszerű hétvége, akár egy nagyobb ünnep alkalmával. Mondhatjuk persze, hogy minden euró, dollár, font vagy akár zloty, korona jól jön, amit a turista nálunk költ el. Ám cseppet sem mindegy, hogy fizetéskor mennyire mélyen kell a zsebébe nyúlnia, s milyen élményekkel távozik Budapestről.

Amikor a magyar turista utazik külföldre, érdemes itthon, a hazai pénzváltóknál (s nem a bankban) valutát váltania, de hasznos, ha a kinti költéseit bankkártyával is kombinálja. Ez utóbbi esetben viszont nem a készpénzkiadó automaták használatára érdemes koncentrálni – főként a többszöri átváltás és más banki költségek miatt –, hanem a kártyás vagy még inkább a már terjedő telefonos fizetésre. Miközben egyre jelentősebb szeletet hasítanak ki a pénzváltás piacából a fintech cégek, amelyek jellemzően olcsóbbak a bankoknál és a banki hátterű valutaváltóknál is.

Abban az esetben viszont, ha egy külföldi érkezik Budapestre, már a repülőtéren észnél kell lennie. Bár elképzelhető, hogy a landolás után a szállásig a turista még elboldogul a bankkártyával, a gondos vendég gyakran mégis vált valamennyi készpénzt is. Többségük már a repülőtéren felkeresi az első pénzváltót, s fogalma sincs arról, hogy a város központjához közeledve mennyivel jobban járhatna. Az szinte természetes, hogy a külföldiek rosszabbul jönnek ki a pénzükből, ha a magyarországi valutaváltóban adják el saját bankjegyeiket, ahogyan mi is kevesebb helyi fizetőeszközt kapunk külföldön a forintjainkért, mint itthon. Mindez azonban nem indokolja azt a megoldást, amikor az exchange money feliratú bódékban már-már megbotránkoztatóan magasra srófolják az eladási és vételi árfolyam közötti különbözetet.

Gyors szemlénken három helyszín euróárait és árfolyam-különbözeteit is összevetettük ugyanazon a napon. Mint kiderült, a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren alkalmaztak 160 forint körüli marzsot is, azaz ennyivel kaptak kevesebbet egy euróért a Budapestre érkezők azoknál, akik kifelé vették az útirányt és vásárolták az uniós bankókat a légi kikötőben. A Kö-Ki terminálban már csak 35-40 forintos, a belvárosban pedig 8-12 forintos árfolyam-különbözettel dolgoztak a pénzváltók. Persze joggal mondhatják, s ezt erősítették meg kérdésünkre a jegybanki felügyeleten is, hogy a gyakorlat szerint az idegenforgalmi szempontból kiemelt területeken – repülőtér, pályaudvarok, turisztikai nevezetességek környékén – működő egyes pénzváltóknál kiemelkedően magas árfolyamkülönbségek lehetnek. Például azért, mert az itt működő iroda fenntartási költsége is magasabb lehet, mint másutt.

Az árfolyam-különbözet mértékét azonban semmilyen jogszabály nem szorítja keretek közé. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tavaly májustól – éppen a fogyasztók tájékoztatása érdekében – elvárja a pénzváltóktól, hogy külön írásban hívják fel a figyelmet, ha kiugró árfolyam-különbséggel dolgoznak. Ajánlásuk szerint az árfolyamjegyzéken vagy azzal azonos helyen, figyelemfelkeltő módon, egy tizedesjegy pontossággal, magyar, angol és német nyelven fel kell tüntetni, ha az eurónál és a dollárnál alkalmazott marzs eléri vagy meghaladja a tíz százalékot – fogalmazott lapunk kérdésére a jegybank. Hozzátéve, hogy a pénzváltók (vagyis a bankok és azok ügynökei, akiknek a tevékenységre MNB-engedélyük van) árfolyamait alapve­tően a piaci verseny alakítja, de jelentős befolyásoló tényező lehet a szolgáltató saját működési költsége is.

Egyes pénzváltók a munkájukért megbízási díjat is felszámítanak, ha pedig egyszerre sok pénzt akarnánk átváltani, kaphatunk kedvezményt, ha cserébe hagyjuk, hogy az adatainkat rögzítsék. A pénzváltásról azonban minden esetben bizonylatot kell kiállítani.

Kötelező árfolyamjegyzék

A pénzváltók kötelesek jól látható helyen kifüggeszteni az árfolyamjegyzéküket, azt is megjelölve, hogy melyik a megbízó hitelintézet. Az általuk kínált valutákat áttekinthetően kell feltüntet­niük, jelezve, hogy az árfolyamokat milyen pénzegységre (egy vagy száz egység) számolják a forinthoz képest, külön oszlopokban szerepeltetve a vételi és eladási árfolyamot. Az aktuális árfolyamjegyzéket a váltóknak öt évig meg kell őrizniük.