Történelmi pillanatra került sor hétfőn az amerikai határidős olajkereskedésben: az amerikai NYMEX tőzsde lehetővé tette, hogy nulla dollár alatti áron is lehessen kötni a májusi lejáratú, amerikai könnyűolaj-fajta, a West Texas Intermediate (WTI) határidős olajkontraktusra (amellyel tegnap lehetett utoljára kereskedni), majd az ár be is esett a negatív tartományba, és szélsőséges, mínusz negyven dolláros hordónkénti áron is voltak kötések, igaz, hogy nagyon kevés. De miért is kellett lehetővé tenni a negatív árat, ha részvényeknél vagy tőzsdeindexeknél nem létezik ilyesmi?
Nos, a határidős kereskedés lényege, hogy valamit egy adott jövőbeni időpontban megveszünk vagy eladunk, de most rögzítjük ennek az árát. Árutőzsdei termékek esetében ez azt jelenti, hogy akinek az adott határidő utolsó kereskedési napján vételi pozíciója van, és azt nem zárja, megkapja az adott áruféleséget fizikailag. Az arany esetében ez nem gond, hisz pár kiló, vagy akár tonna arany elszállítása vagy tárolása sem túl bonyolult feladat, az olaj esetében viszont már egész más a helyzet. A WTI típusú olajat, amellyel a tőzsdén kereskednek, az amerikai Oklahoma államban található Cushing városnál kell átvenni, ahol sok tározó van és sok csővezeték fut össze.
Fotó: EPA/LARRY W. SMITH
Normális körülmények között ez jól működik: aki csak spekulált az olajjal, lezárja a pozíciót, a felhasználók és kereskedők pedig boldogan megveszik, ha kicsit eltér lefelé az ár más határidőkétől. Most azonban a túlkínálattól lényegében megteltek a tárolók, a fizikai olaj átvétele így hirtelen ijesztő perspektívának tűnt, a spekulatív vételi pozíciók tulajdonosainak pedig mindenképpen zárniuk kellett eladás által, de ez vevő híján már csak negatív áron volt lehetséges.
Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a világban a tényleges, azonnali olajkereskedelem negatív áron folyna, sőt, a WTI következő havi, júniusi lejáratáért is húsz dollárt adtak (igaz, tegnap már csak 15-öt), az északi-tengeri Brent és más eurázsiai olajtípusok ára pedig 20-25 dollár között mozgott, így például a Mol sem tudna ennél olcsóbban importálni. A probléma tehát csak egy helyen, egy időpontban jelentkezett, igaz, hogy ha a túlkínálat tartósan fennmarad, máshol is előfordulhat hasonló eset.
