A legjobb lenne, ha Olaszország kilépne az eurózónából és új lírát vezetne be, amennyiben nem akarja vállalni a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak nagyobb részét – vélekedik Hans-Olaf Henkel, az Európai Parlament korábbi tagja. Henkel ezzel beszállt abba a vitába, amely arról folyik, hogy a fegyelmezettebb északi országoknak mennyire kellene megtámogatni a náluk alig kevésbé gazdag, de sokat költekező és így eladósodott Olaszországot. Ha csak a járványról lenne szó, még csak nem is lenne olyan éles a vita, de egyes olasz politikusok már sok éve ezt szorgalmazzák.
Az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője, Manfred Weber is azt szorgalmazza, hogy szigorúan limitálják, milyen igényekkel léphet fel Olaszország és Spanyolország – kétségkívül mindkettőben igen magas például az átlagjövedelem, különösen térségünkkel összehasonlítva. Henkel egyúttal Soros György véleményét is elvetette, miszerint az eurózónának nagy összegekkel kellene támogatni az olaszokat vagy legalábbis nagyobb mértékben, mint amit a járvány Olaszországot erősebben sújtó hatása indokolna.
Véleménye szerint az nem működik – és ezzel a közös költségvetés hiányára is utalt –, hogy az olasz hatóságok későn intézkedtek Lombardiában, és ennek a csúszásnak a következményeit másoknak kellene állniuk. Ráadásul Olaszországban igen sok a gazdag ember, és az egy főre jutó GDP és egyéb adatok alapján az ország alig van hátrébb, mint Németország. Ezért azt javasolja, hogy az olasz politikusok, mint Salvini vagy Conte, először saját jómódú polgáraiktól várjanak szolidaritást, mielőtt az eurózóna polgáraihoz fordulnak.
Henkel egyenesen azt javasolja, hogy Németország adjon egyszeri, nagy összegű kompenzációt Olaszországnak, amely cserébe újra bevezetné a lírát, amit az ország tetszése szerint hagyhatna leértékelődni, hogy újra versenyképessé válhasson. Arról azonban nem esik szó, mi lenne az ország gigantikus, euróban fennálló adósságával.
