Geotermiával a tisztább budapesti levegőért

Szaporodtak az elmúlt 25 évben a föld hőjét hasznosító beruházások Budapesten és környékén, ám a legtöbb esetben a pénzügyi és építőipari szempontok vezérelték a megoldásokat. Pedig a főváros levegőjének tisztaságáért is tesznek ezek a projektek, ezért érdemes volna a távhőszolgáltatásba is integrálni a geotermikus energiát mint szén-dioxid-mentes, megújuló forrást.

Kiváló példával szolgál Veresegyház, ahol termálvízzel fűtenek 2011 óta Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ugyanakkor elektromos áram termelésére még nagy mélységű kutak telepítése esetén sem érdemes számítani, ez a fajta hasznosítás csak igen korlátozott mértékben, gazdaságilag másodlagos módon képzelhető el a város legkeletibb részein, Ferihegy és Rá­kosszentmihály térségében.

Tömegek igénylik a hévizet

Zsigmondy Vilmos, a magyar­országi artézi kutak fúrásának úttörője 1868 és 1878 között létesítette a Városligetben az első artézi kutat. A 970 méter mély fúrással igazolta, hogy a Budai-hegység kőzetei a pesti oldalon is jelen vannak. A végig vörösfenyő béléscsövezésű kút ma is működik a Hősök tere alatt, a kútfej az ismeretlen katona emlékműve mellett kialakított fedett aknában található. A hévízkút kihasználására 1909–1913 között épült a Széchenyi gyógyfürdő. Az 1938-ban épült, 1257 méter mély Városliget-II. hévízkút 73-77 Celsius-fokos vizét kezdetben a fürdő és az állatkert fűtésére hasznosították, majd a BVSC Szőnyi úti uszodája és a Tengerszem utcai kertészet is csatlakozott a hálózatra, továbbá a Kacsóh Pongrác úti és a Fiastyúk utcai lakótelep is innen kapta a meleg vizet. A rendszert az 1970-es években létesített újpesti fürdő azonban megzavarta, amelyet szintén innen kellett ellátni. Az újpesti uszoda-fürdő 2007-ben bezárt, azóta lebontották.