Sok szó esik a világ leggazdagabb embereiről, azonban nehéz meghatározni, hogy mit tekintünk általában gazdagságnak, sőt igen nagy gazdagságnak. A Visual Capitalist meghúzta a határt: harmincmillió dollár fölött tekint valakit ultragazdagnak, ami forintban is közel van egy kerek számhoz, tízmilliárdhoz. Ez már valóban olyan összeg, ami, ha csak egyetlen ezrelék hozamot produkál, már kényelmes megélhetést biztosít, és akkor hozzá sem kell nyúlni a vagyonhoz. Másként közelítve: ezer évig tartana ugyanilyen költés mellett felélni, ha semekkora hozam nincs.
Szerencsére a legtöbb esetben nemcsak öncélúak ezek a vagyonok, hanem legtöbbször vállalatokban való részesedéseket testesítenek meg, így a gazdaság általános működéséhez is hozzájárulnak. Tavaly 520 ezer fő tartozott ebbe a kategóriába, kicsit több, mint harmaduk, 180 ezer az Amerikai Egyesült Államok lakója. Ez nem túl meglepő, hisz az ország ma még a legnagyobb gazdaság, ráadásul messze az amerikai tőzsdei cégek a legmagasabban értékeltek a többéves masszív emelkedés után, így részvényeik igencsak megnövelik tulajdonosaik vagyonát.

Fotó: MTI
A második helyre immár Kína került hetvenezer emberrel, de ha hozzáadjuk a jogilag hozzá is tartozó Hongkongot is, már 75 ezret kapunk. Kína a világ második legnagyobb gazdasága, így érthető az adat, de ami különösen érdekes: öt év alatt 137 százalékkal emelkedett a szupergazdagok száma, vagyis ebben a tekintetben is gyorsan zárkózik fel az ország a gazdaságának nagysága által indokolt szintre. A harmadik helyen Németország áll 28 400 nagyon gazdaggal, ezzel megelőzi Japánt, amely a világ harmadik legnagyobb gazdasága: ott 15 ezren tartoznak a kategóriába, de kevéssel még Nagy-Britannia és Franciaország is előtte jár.
A hetedik helyen Olaszország áll tízezer fővel, így ilyen tekintetben a mediterrán országnak, melynek az utóbbi években sokat hallottunk gazdasági problémáiról és különösen eladósodottságáról, nem lehet oka panaszra. Ugyancsak tízezer a szám Oroszországban, ahol a kommunizmus összeomlása utáni vadkapitalizmus tette lehetővé, hogy a gazdaság méretéhez képest arányában jóval többen legyenek, mint a fejlettebb országokban.