Ez azonban nem volt mindig így. Az adók csökkentése és a támogatások emelése helyett teljesen más utat választott a baloldal, amikor kormányzásuk alatt krízisekkel kellett szembenézniük. Bajnai Gordon például 2009. március 30-án az első, miniszterelnök-jelöltként tett sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy a válságkezelő programjának végrehajtása fájni fog. „Sokaktól követel majd áldozatot, lemondást. Érinteni fog minden magyar családot, érinteni fog minden magyar embert” – fogalmazott az Országgyűlésben. Ebben igaza is volt, mert a válságkezelés lépéseként a többi között a közszféra dolgozóitól elvettek egyhavi bért, megszüntették a 13. havi nyugdíjat, csökkent a táppénz, a gyes és gyed három helyett csak két évre járt, felfüggesztették a lakástámogatásokat, kivezették a távhő- és a gázártámogatást, valamint emelték az áfát. Tulajdonképpen a válságkezelés másból sem állt, mint elvonásokból. Volt olyan elemző, aki egyenesen kijelentette: 1987 óta nem volt ennyire gyenge a bizalom a magyar gazdaságpolitika iránt. Ez volt 2009-ben. Előtte, 2006-ban is válság volt, azt maga a kormány okozta. Akkor Gyurcsány Ferenc ismertette azt a programot, amely szintén sokaknak fájt. Az akkori miniszterelnök a többi között bejelentette, hogy átlagosan harminc százalékkal emelkedik a háztartási gáz és 10–14 százalékkal a villamos energia ára. Ám az ígért adócsökkentés elmaradt, helyette több közteher mértékét emelték, és új adókat is bevezettek.