Egyértelmű a fejlődés a gazdaságban

Az IMD 2021. évi 33. versenyképességi tanulmánya szerint Magyarország a vizsgált 64 ország között a 47. helyről a 42.-re lépett előre tavalyhoz lépest. Az elemzés négy területet – a gazdasági teljesítmény színvonalát, a kormányzati és céges működés hatékonyságát és a tágan vett, az oktatást és az egészségügyet is magában foglaló infrastruktúra minőségét – elemzi összesen 334 kritérium szerint. Vajon mit mutat egy ilyen, kétségtelen pozitív üzenetet hordozó, versenyképességi rangsor? És mi kell ahhoz, hogy egyre előkelőbb helyet érhessen el Magyarország egy-egy ilyen értékelésben? – kérdeztük Csath Magdolnát, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagját, egyetemi tanárt.

Az egyetemi tanár hangsúlyozta: az állam akkor innovatív, ha a forrásokat a lehető legnagyobb nemzeti vagyonnövelő hozammal fekteti be Fotó: Bach Máté

– Honnan lehet tudni, hogy egy-egy versenyképességi elemzés és az annak alapján kialakított rangsor mikor készül a nemzetgazdaság vagy éppen a vállalkozók, illetve az állampolgárok szemszögéből?

– A versenyképesség-kutató intézetek elemzéseivel az a legnagyobb gond, hogy keverednek a céges és a nemzetgazdasági szintű versenyképességet mérő mutatók, sőt esetenként ezek egymással is ellentmondásba kerülhetnek. Így például, miközben az egyik kutatóintézet a környezet állapotát versenyképességet javító tényezőnek tekinti, ugyanakkor a cégek érdekeit szem előtt tartva a túlzottan szigorú környezetvédelmi szabályokkal a versenyképességet rontó tényezőként számol. Hasonló ellentmondás az is, amikor a cégek szemszögéből a könnyű elbocsátási lehetőséget vagy az alacsony munkaerőköltséget a versenyképességet javító tényezőként tekintik, miközben az úgynevezett „brain drain”, azaz a szakembereknek az alacsony bérek vagy a rossz munkakörülmények miatti elvándorlása versenyképességet rontó tényező. Összességé­ben tehát elmondható, hogy a nemzetközi versenyképesség-elemzéseket érdemes figyelemmel kísérni, az egyes mutatók alapján elért pozíciók javítási lehetőségein érdemes elgondolkodni, de a sok, esetenként egymásnak ellentmondó mutatóból kiszámított helyezéseknek nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani.

– Vagyis ezek szerint indokolatlanul túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a versenyképességi pozíciók változásai­nak, miközben azok valójában nem mások, mint különbözőképpen összeállított, egyenként fontosabb gazdasági mutatók elemzései? Akkor valójában mi a versenyképesség?

– A nemzeti szintű versenyképesség esetén az a cél, hogy legyünk jó értékrendű, a teljesítményt megbecsülő, minőségre és megbízhatóságra törekvő ország, ahol a cégek kiszámítható és egyenlő elbírálást kínáló környezetben működhetnek, az állampolgárok számára pedig jó minőségű és jól fizető munkahelyek sokasága áll rendelkezésre. Továbbá nemcsak a jó kereset, de a jó egészségügyi ellátás, a minőségi oktatás és az egészséges, tiszta környezet is biztosított. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a versenyképes nemzetgazdaság biztosítja a nemzeti vagyon – beleértve az embereket is – folyamatos gyarapodását, és ezzel eléri azt, hogy jobban érezzék magukat a vállalkozók és a lakosság egyaránt, mint mondjuk a szomszéd országokban.

Az egyetemi tanár hangsúlyozta: az állam akkor innovatív, ha a forrásokat a lehető legnagyobb nemzeti vagyonnövelő hozammal fekteti be
Fotó: Bach Máté

– Az IMD ominózus tanulmányából kiindulva úgy látom, hogy ma is a saját démonjainkkal küzdünk. A hiányosságok és lemaradások általában ugyanazokon a területeken vannak meg jelenleg is, amelyek régóta jellemzik hazánkat. Lemaradás a nyelvtudásban és a digitalizációban vagy akár az állami gondoskodás igénye, illetve a motiválatlanság. Miközben kétségtelenül jelentősek az előrelépések is.

– Az IMD elemzése iskolapéldája az említett problémáknak, az ellentmondásos mutatószámrendszernek, a vállalati és nemzeti szintű értékek és érdekek keveredésének. Az az eredmény, hogy öt hellyel előbbre léptünk a versenyképességi listájukon, elsősorban a cégek érdekeit megjelenítő mutatók értékének javulása miatt következett be. Ilyen például a világszinten leg­alacsonyabb nyereségadónk, a beruházásokhoz kapható jelentős támogatások vagy a cégek számára igen kedvező munkavállalói feltételrendszer. De sokat javított a gazdasági helyezésünkön a fegyelmezett pénzügypolitika, a válság kitörését megelőző időszak igen fegyelmezett hiány- és adósságkezelése, valamint a magas foglalkoztatottsági szint. Viszont feltűnő, hogy miközben a gazdasági pozíciónk, sőt a kormányzati munka hatékonysága is jelentősen javult, a cégek teljesítményé­ben továbbra is az 56. helyen állunk, ami nagyon rossz pozíció.

– Vajon mi ennek az oka?

– Ennek több oka is van. Például egyrészt rosszul állnak a vállalkozások a tehetségek megtartása és vonzása tekintetében, amire pedig nagy szükséges lenne a jobb munkához, az innovatív jelenléthez. Másrészt nagy gond a cégek esetében az alacsony innovációs teljesítmény szint, a munkavállalói továbbképzést kínáló piaci szereplők csekély aránya, a digitális technológiák hiányos elterjedtsége a cégmenedzsmentben, a stratégiai tervezésben és általában az adatelemzésben. Ezek mind a hatékonyságot és a versenyképességet rontó tényezők. Ezt bizonyítja a legfrissebb EU-s innovációs teljesítménytábla is, amely szerint nem tudtunk előbbre lépni a tavalyi 22. helyről, így változatlanul a „gyengén innováló” országok csoportjába tartozunk.

– Az innováció szintje pedig, legyen szó bármilyen versenyképességi elemzésről, meghatározó.

– A versenyképesség szempontjából az innováció kulcskérdés: erőteljesebb innovativitás nélkül nem lehet jelentősen javítani a versenyképességen, hiszen ez jelentené azt, hogy jobb, „okosabb”, nagyobb tudástartalmú termékekkel, szolgáltatásokkal tud a magyar gazdaság megjelenni a nemzetközi piacokon. Innoválni viszont a cégeknek kell, az állam nem tud helyettük terméket fejleszteni, jobb menedzsmentet és vezetési módszereket alkalmazni, digitalizálni. Az állam pedig akkor innovatív, ha a rendelkezésére álló forrásokat a lehető legnagyobb nemzeti vagyonnövelő hozammal fekteti be.

– Ezt hogy teheti meg?

– Ha úgy alakítja a gazdaságpolitikát, hogy a nagy értéket előállító, minőségre és piaci kiválóságra törekvő cégek erősödhessenek, amivel a gazdasági szerkezet is elmozdul a magasabb tudástartalmat teremtő, rugalmasan és hatékonyan működő, innovatív cégek arányának növekedése felé.

– Lehet-e önmagában értékelni a magyar versenyképességet? Mennyit fejlődtünk önmagunkhoz képest az elmúlt években vagy akár a koronavírus-járvány másfél éve alatt?

– József Attila úgy tartotta: „a mindenséggel mérd magad”, de az is igaz, amit Veres Péter fogalmazott meg: „ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes, de csak amit érdemes”. Sok területen nagyot léptünk előre, amire büszkék lehetünk. Ugyanakkor a gyenge pontjainkat is el kell ismernünk: erősítenünk kell a tudásszektort, s a növekedés mellett a középpontba kell állítanunk a fejlődést és a fenntarthatóságot. Miközben jobban kellene vigyáznunk a már kialakult erősségeink megőrzésére is, a magyar termőföldre, a kultúránkra, az ipari kultúránkra, a nemzeti hagyományainkra, a hungarikumokra.

– Túl tudunk lépni a saját árnyékunkon? Milyen területeken lenne szükség további, fokozott változtatásokra a versenyképességünk növelése érdekében?

– A jó utat nem elég kiválasztani, azon végig is kell tudni menni. Ehhez társadalmi összefogásra, a helyi kezdeményezések felkarolására és az általános nemzeti bizalmi szint jelentős erősödésére is szükség van. Egybehangzó vélemények szerint csak az erősen összetartó nemzet tud igazán versenyképes lenni.

– Itthon a Nemzeti Versenyképességi Tanács – amelynek ön is tagja – eddig milyen fő megállapításokat és intézkedéseket hozott a magyarországi teljesítménnyel kapcsolatban?

– A Nemzeti Versenyképességi Tanács elsősorban az üzleti környezet barátságosabbá tétele, a folyamatos adócsökkentés, az állami digitalizáció, például az adóbevallás megkönnyítése területén ért el eredményeket. A következő lépcsőben erőteljesebben kell foglalkoznia a tudásberuházások felpörgetésével és az állami pénzek hatékonyabb felhasználásának ellenőrzésével is. Ez utóbbi különösen indokolt a megnövekedett költségvetési hiány és adósságszint miatt. Továbbá, a minisztériumokkal együtt, lépni kell a vállalati szerkezet korszerűsödésének, az innovációs tartalom növelésének ösztönzése irányába is.