Egyértelmű a fejlődés a gazdaságban

Az IMD 2021. évi 33. versenyképességi tanulmánya szerint Magyarország a vizsgált 64 ország között a 47. helyről a 42.-re lépett előre tavalyhoz lépest. Az elemzés négy területet – a gazdasági teljesítmény színvonalát, a kormányzati és céges működés hatékonyságát és a tágan vett, az oktatást és az egészségügyet is magában foglaló infrastruktúra minőségét – elemzi összesen 334 kritérium szerint. Vajon mit mutat egy ilyen, kétségtelen pozitív üzenetet hordozó, versenyképességi rangsor? És mi kell ahhoz, hogy egyre előkelőbb helyet érhessen el Magyarország egy-egy ilyen értékelésben? – kérdeztük Csath Magdolnát, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagját, egyetemi tanárt.

Az egyetemi tanár hangsúlyozta: az állam akkor innovatív, ha a forrásokat a lehető legnagyobb nemzeti vagyonnövelő hozammal fekteti be Fotó: Bach Máté

– Meglehetősen komplex mutató vagy inkább több adottság, jellemző tulajdonság és teljesítményértékelés együttes vizsgálatával kialakított diagnózis a versenyképesség pozicionálása? Van erre általánosan bevett vizsgálati módszer, képlet, trendelemzés? Vagy ahány tanulmány, kutatás, helyzetfelmérés, annyiféle irányból közelíthetjük meg a versenyképesség értékelését?

– A versenyképességet nagyon sok kutatóintézet meglehetősen eltérő mutatókkal és módszertannal elemzi. A vizsgált országok száma is eltérő. Ez máris érzékeltet egy problémát: azt, hogy nincs egyértelmű meghatározás arra, hogy mit is kellene versenyképességen érteni és ennek megfelelően mit kellene elemezni. Az még viszonylag könnyen értelmezhető, hogy mit értünk versenyképességen egy vállalkozás esetén. Nyilván azt, hogy jobban teljesít, mint mások, és ezzel úgy tudja folyamatosan növelni a cég vagyonát, hogy közben a munkavállalói is gyarapodnak és a társadalommal szemben is felelősen viselkedik.

– Ebben az esetben viszont a nemzetgazdaságok versenyképességéről, illetve azok rangsorolásáról van szó.

– Ezekből az összefüggésekből kiindulva jellemezhetjük egy nemzetgazdaság versenyképességét is. A nemzeti szintű versenyképesség esetén is értelmezhetők a vállalatokra használt fogalmak. Nyilvánvalóan a mindenkori gazdaságpolitika „vevői” az országban élő emberek és az ott működő vállalkozások. Egyikük érdekeit sem szabad a másik elé helyezni.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?

– A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyfelől vállalkozóbarát környezetet kell kialakítani, kedvező adókkal, alacsony szintű bürokráciával, a korrupció lehetőségeinek minimalizálásával és korrekt partneri kapcsolatok megteremtésével. Egyaránt fontos a mikro-, kis- és közepes, valamint a nagy cégekkel, illetve a magyar és külföldi tulajdonú vállalkozásokkal való korrekt állami együttműködés megteremtése. Másfelől az állampolgárok életkörülményeinek, életminőségének, az egészségügyi és oktatási rendszer minőségének alakulása, illetve a rendelkezésre álló munkahelyek vonzereje is versenyképességi tényező. Hiszen ha egy ország ezekkel a tényezőkkel kevéssé törődik, mint egy másik, akkor a legjobb szakemberek elvándorolhatnak más, jobb általános környezetet biztosító helyekre. Ez pedig tudásvesztés, egyben nemzeti vagyonvesztés. Ezzel azt is kimondtuk, hogy a versenyképesség javításának nemzeti szinten is együtt kell járnia a nemzeti vagyonelemek megőrzésével, sőt bővítésével. A nemzeti vagyonnak pedig a gazdasági és természeti vagyon mellett kiemelkedően fontos eleme a humánvagyon, annak tudásszintjével, képességeivel és egészségi állapotával.

– Honnan lehet tudni, hogy egy-egy versenyképességi elemzés és az annak alapján kialakított rangsor mikor készül a nemzetgazdaság vagy éppen a vállalkozók, illetve az állampolgárok szemszögéből?

– A versenyképesség-kutató intézetek elemzéseivel az a legnagyobb gond, hogy keverednek a céges és a nemzetgazdasági szintű versenyképességet mérő mutatók, sőt esetenként ezek egymással is ellentmondásba kerülhetnek. Így például, miközben az egyik kutatóintézet a környezet állapotát versenyképességet javító tényezőnek tekinti, ugyanakkor a cégek érdekeit szem előtt tartva a túlzottan szigorú környezetvédelmi szabályokkal a versenyképességet rontó tényezőként számol. Hasonló ellentmondás az is, amikor a cégek szemszögéből a könnyű elbocsátási lehetőséget vagy az alacsony munkaerőköltséget a versenyképességet javító tényezőként tekintik, miközben az úgynevezett „brain drain”, azaz a szakembereknek az alacsony bérek vagy a rossz munkakörülmények miatti elvándorlása versenyképességet rontó tényező. Összességé­ben tehát elmondható, hogy a nemzetközi versenyképesség-elemzéseket érdemes figyelemmel kísérni, az egyes mutatók alapján elért pozíciók javítási lehetőségein érdemes elgondolkodni, de a sok, esetenként egymásnak ellentmondó mutatóból kiszámított helyezéseknek nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani.

– Vagyis ezek szerint indokolatlanul túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a versenyképességi pozíciók változásai­nak, miközben azok valójában nem mások, mint különbözőképpen összeállított, egyenként fontosabb gazdasági mutatók elemzései? Akkor valójában mi a versenyképesség?

– A nemzeti szintű versenyképesség esetén az a cél, hogy legyünk jó értékrendű, a teljesítményt megbecsülő, minőségre és megbízhatóságra törekvő ország, ahol a cégek kiszámítható és egyenlő elbírálást kínáló környezetben működhetnek, az állampolgárok számára pedig jó minőségű és jól fizető munkahelyek sokasága áll rendelkezésre. Továbbá nemcsak a jó kereset, de a jó egészségügyi ellátás, a minőségi oktatás és az egészséges, tiszta környezet is biztosított. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a versenyképes nemzetgazdaság biztosítja a nemzeti vagyon – beleértve az embereket is – folyamatos gyarapodását, és ezzel eléri azt, hogy jobban érezzék magukat a vállalkozók és a lakosság egyaránt, mint mondjuk a szomszéd országokban.

Az egyetemi tanár hangsúlyozta: az állam akkor innovatív, ha a forrásokat a lehető legnagyobb nemzeti vagyonnövelő hozammal fekteti be
Fotó: Bach Máté

– Az IMD ominózus tanulmányából kiindulva úgy látom, hogy ma is a saját démonjainkkal küzdünk. A hiányosságok és lemaradások általában ugyanazokon a területeken vannak meg jelenleg is, amelyek régóta jellemzik hazánkat. Lemaradás a nyelvtudásban és a digitalizációban vagy akár az állami gondoskodás igénye, illetve a motiválatlanság. Miközben kétségtelenül jelentősek az előrelépések is.

– Az IMD elemzése iskolapéldája az említett problémáknak, az ellentmondásos mutatószámrendszernek, a vállalati és nemzeti szintű értékek és érdekek keveredésének. Az az eredmény, hogy öt hellyel előbbre léptünk a versenyképességi listájukon, elsősorban a cégek érdekeit megjelenítő mutatók értékének javulása miatt következett be. Ilyen például a világszinten leg­alacsonyabb nyereségadónk, a beruházásokhoz kapható jelentős támogatások vagy a cégek számára igen kedvező munkavállalói feltételrendszer. De sokat javított a gazdasági helyezésünkön a fegyelmezett pénzügypolitika, a válság kitörését megelőző időszak igen fegyelmezett hiány- és adósságkezelése, valamint a magas foglalkoztatottsági szint. Viszont feltűnő, hogy miközben a gazdasági pozíciónk, sőt a kormányzati munka hatékonysága is jelentősen javult, a cégek teljesítményé­ben továbbra is az 56. helyen állunk, ami nagyon rossz pozíció.

– Vajon mi ennek az oka?

– Ennek több oka is van. Például egyrészt rosszul állnak a vállalkozások a tehetségek megtartása és vonzása tekintetében, amire pedig nagy szükséges lenne a jobb munkához, az innovatív jelenléthez. Másrészt nagy gond a cégek esetében az alacsony innovációs teljesítmény szint, a munkavállalói továbbképzést kínáló piaci szereplők csekély aránya, a digitális technológiák hiányos elterjedtsége a cégmenedzsmentben, a stratégiai tervezésben és általában az adatelemzésben. Ezek mind a hatékonyságot és a versenyképességet rontó tényezők. Ezt bizonyítja a legfrissebb EU-s innovációs teljesítménytábla is, amely szerint nem tudtunk előbbre lépni a tavalyi 22. helyről, így változatlanul a „gyengén innováló” országok csoportjába tartozunk.

– Az innováció szintje pedig, legyen szó bármilyen versenyképességi elemzésről, meghatározó.

– A versenyképesség szempontjából az innováció kulcskérdés: erőteljesebb innovativitás nélkül nem lehet jelentősen javítani a versenyképességen, hiszen ez jelentené azt, hogy jobb, „okosabb”, nagyobb tudástartalmú termékekkel, szolgáltatásokkal tud a magyar gazdaság megjelenni a nemzetközi piacokon. Innoválni viszont a cégeknek kell, az állam nem tud helyettük terméket fejleszteni, jobb menedzsmentet és vezetési módszereket alkalmazni, digitalizálni. Az állam pedig akkor innovatív, ha a rendelkezésére álló forrásokat a lehető legnagyobb nemzeti vagyonnövelő hozammal fekteti be.

– Ezt hogy teheti meg?

– Ha úgy alakítja a gazdaságpolitikát, hogy a nagy értéket előállító, minőségre és piaci kiválóságra törekvő cégek erősödhessenek, amivel a gazdasági szerkezet is elmozdul a magasabb tudástartalmat teremtő, rugalmasan és hatékonyan működő, innovatív cégek arányának növekedése felé.

– Lehet-e önmagában értékelni a magyar versenyképességet? Mennyit fejlődtünk önmagunkhoz képest az elmúlt években vagy akár a koronavírus-járvány másfél éve alatt?

– József Attila úgy tartotta: „a mindenséggel mérd magad”, de az is igaz, amit Veres Péter fogalmazott meg: „ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes, de csak amit érdemes”. Sok területen nagyot léptünk előre, amire büszkék lehetünk. Ugyanakkor a gyenge pontjainkat is el kell ismernünk: erősítenünk kell a tudásszektort, s a növekedés mellett a középpontba kell állítanunk a fejlődést és a fenntarthatóságot. Miközben jobban kellene vigyáznunk a már kialakult erősségeink megőrzésére is, a magyar termőföldre, a kultúránkra, az ipari kultúránkra, a nemzeti hagyományainkra, a hungarikumokra.

– Túl tudunk lépni a saját árnyékunkon? Milyen területeken lenne szükség további, fokozott változtatásokra a versenyképességünk növelése érdekében?

– A jó utat nem elég kiválasztani, azon végig is kell tudni menni. Ehhez társadalmi összefogásra, a helyi kezdeményezések felkarolására és az általános nemzeti bizalmi szint jelentős erősödésére is szükség van. Egybehangzó vélemények szerint csak az erősen összetartó nemzet tud igazán versenyképes lenni.

– Itthon a Nemzeti Versenyképességi Tanács – amelynek ön is tagja – eddig milyen fő megállapításokat és intézkedéseket hozott a magyarországi teljesítménnyel kapcsolatban?

– A Nemzeti Versenyképességi Tanács elsősorban az üzleti környezet barátságosabbá tétele, a folyamatos adócsökkentés, az állami digitalizáció, például az adóbevallás megkönnyítése területén ért el eredményeket. A következő lépcsőben erőteljesebben kell foglalkoznia a tudásberuházások felpörgetésével és az állami pénzek hatékonyabb felhasználásának ellenőrzésével is. Ez utóbbi különösen indokolt a megnövekedett költségvetési hiány és adósságszint miatt. Továbbá, a minisztériumokkal együtt, lépni kell a vállalati szerkezet korszerűsödésének, az innovációs tartalom növelésének ösztönzése irányába is.