Most épp nincs sapka a Gazpromon

Újabb csörte bontakozott ki a napokban Európa és Oroszország között: a gáztárolók alacsony töltöttségi szintjéért és a magas árak miatt egymást okolják a felek. A Gazprom szállítana, ha kérnék, de úgy tűnik, Nyugaton nem kérik, éppen amiatt, mert drága a gáz. Piaci manipuláció lehetősége is felmerült.

Lubmin, 2019. április 1. Munkás dolgozik az orosz földgázt Ukrajna és Lengyelország megkerülésével Németországba szállító Északi Áramlat-2 gázvezeték fogadóállomásánál a németországi Lubminban 2019. március 26-án. Finnország partvidékénél 2018 szeptemberében kezdődött meg az Oroszországot Németországgal összekötő földgázvezeték tengeri szakaszának lefektetése. Az Északi Áramlat-2 egy 9,5 milliárd eurós projekt, amelynek keretében két új, összesen évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású vezetékkel bővítik a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlatot, amelynek vezetéke az oroszországi Viborgból indul és a németországi Greifswald mellett fekvő Lubminnál éri el a német partot. A gázvezetékből már 600 kilométert, a teljes hossznak mintegy a felét már lefektették. MTI/EPA/Clemens Bilan Fotó: Clemens Bilan Forrás: MTI/EPA

Ezt támasztja alá például az a szeptember 15-i adat, amely szerint az év addigi részében több mint 17 százalékkal emelte a Gazprom a kitermelését (17,8) és az exportját is (17,4) az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ezen belül például Németországba csaknem 36, Olaszországba 15, Lengyelországba több mint 11 százalékkal, Romániába pedig három és félszer több energiahordozót küldött az orosz exportőr, mint tavaly. Eközben a belföldi ellátás növekménye 14,8 százalékos volt, és a téli betárolást is elkezdte a Gazprom.

– Érezhetően nagyobb figyelmet szentel Oroszország az idén a saját ellátására, és inkább használja belföldi tárolóit, mint az európaiakat – mondta a Financial Times üzleti napilapnak Ira Joseph, az S&P Global Platts elemzője. Szerinte a Gazprom nem is viselkedik feltétlenül a korábbi évektől eltérően, ám mivel a globális piaci helyzet kifejezetten feszült (vagyis kínálati hiányban szenved), az üzletfelei azt várják tőle, hogy több gázt küldjön.

Helyben is adódna segítség

Néhány lépéssel távolabbról érdemesebb vizsgálni a képet, erre utal az Európai Bizottság egyik szóvivőjének nyilatkozata, aki a képviselők levelével kapcsolatban úgy fogalmazott:

a gázpiac jelenlegi helyzete több tényező együttes hatására alakulhatott ki, ide értendő, hogy a gazdaság újraindulása nyomán bekövetkezett a globális kereslet jelentős növekedése, ami felhajtotta az árakat.

Emellett a karbonkvóta is drágult, vagyis a fosszilis alapú áramtermelésért most többet kell fizetni. Frans Timmermans, az EB zöldátmenetért felelős elnökhelyettese a nemrégiben az általa energiakrízisnek nevezett helyzetért az uniós fosszilisektől való függését okolta, de piaci visszaélésről nem ejtett szót. Rámutatott: az áremelkedésnek csupán ötödét teszi ki a karbonkvóta drágulása, nagyobb része egyszerűen a hiány miatt alakult így.

Ugyanakkor tény az is, hogy amíg Európa külső segítségre vár, addig saját magának nem dob mentőövet. Az elmúlt évben Norvégiát leszámítva minden ország kitermelése csökkent, Hollandia is nemrég jelentette be, hogy a magas árak ellenére sem emeli Groningen gázmezejéről a felhozatalt, és 2022 közepén végleg le is állítja a kitermelést.

Mindez azonban a magyar lakosságot közvetlenül nem érinti. Ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök kedden, a parlamentben a napirend előtti felszólalásában felidézte: „az ország energiabiztonsága érdekében megállapodást kötöttünk Oroszországgal, miután az Egyesült Államok jóváhagyta a német–orosz gázszerződést. A most kötött magyar–orosz szerződés október 1-jén lép hatályba és 15 esztendőre szól. A gáz Ausztrián és Szerbián keresztül érkezik majd, a bizonytalan Ukrajnát mellőzve, ez pedig az alacsony rezsiárak fenntartását segíti.”

Borítókép: Lubmin, 2019. április 1. Munkás dolgozik az Északi Áramlat 2 gázvezeték fogadóállomásánál a németországi Lubminban 2019. március 26-án. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan