Várhatóan a jövő tavaszig tarthat ki az a kínálati hiány a gázpiacon, amely az idén megemelte az árakat Európa-szerte – mondta Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetika üzletágának vezetője a Ria Novoszty hírügynökségnek. – Jellemző, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor egy iparági pletyka okán elterjedt, hogy elindult a gázszállítás az Északi Áramlat 2 vezetéken, rögtön öt százalékot esett az ár. Valójában nem volt gázszállítás a vezetéken, de jól mutatja a súlyos volumenhiányt ez a vicces eset is – illusztrálta a kiélezett helyzetet a szakértő. (A Magyar Energetikai Társaság elnökségi tagja korábban lapunkak beszélt Brüsszelnek az Északi Áramlat 2 körüli jogi térnyeréséről.)
Hozzátette: a gáz drágulására hat az Európa-szerte tapasztalható, intenzív zöldátmenet az energetikában, a szén-dioxid-kvótaárak elszállása, illetve az, hogy már nincs túlkínálat cseppfolyós gázból (LNG). Eközben csökkent az európai termelés, egyedül Norvégiában sikerült szinten tartani. Az ázsiai piac is megváltozott, hiszen a tavalyi viselkedésével ellentétben az idén már minden LNG-szállítmányt felvesz. A piaci szereplők viselkedésével kapcsolatosan Tóth Máté szerint az is szembeötlő, hogy idén sokan azt gondolták:
a tavalyi eseményekhez hasonlóan az év második felében olcsóbb lesz a földgáz, ezért az első fél évben nem vásároltak be.
Nem jött be a számításuk, és a fűtési szezonra való felkészülésben az extra kereslet további árfelhajtó hatású. Több helyen érzékelhető egyfajta félelem a hidegebb téltől, illetve a nyugat-európai tárolók relatíve alacsony feltöltöttségétől. Tóth Máté úgy ítéli meg, Magyarországon nem rossz a töltöttség aránya, több mint hetven százalékon állnak most a tárolók. Igaz, ez alacsonyabb a tavaly ilyenkor mért szintnél.
Mindez Európában az energiaintenzív iparágakat azonnal és szükségszerűen érinti, a lakossági oldalt egyelőre csak közvetetten.
A kereskedelmi szektor a leginkább kitett a szélsőségesen magas gázáraknak, ahol még a rövid távú áremelkedés is hatással van a termelésre és a szolgáltatások árára a hűtés, a fűtés, a szárítás, a világítás révén.
Különösen az élelmiszeripar érintett, és az arra épülő piaci szegmensek, továbbá a vegyipar és a gázüzemű közlekedés.
A sort Tóth Máté a villamosenergia-termeléssel zárta: a gázüzemű erőművek rendszerszintű szolgáltatásai válnak érintetté.
A szakértő két további megjegyzést emelt ki. Egyrészt a magas gázáraknak már globális a hatásuk, másrészt pedig már nem önmagukban állnak. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az LNG -piac változtatta globálissá a gázpiacot, éppen ez volt a tavalyi alacsony árak tanulsága (amikor az Ázsiában át nem vett szállítmányok miatt globális túlkínálat alakult ki). Most viszont Kína is rendkívül magas áron vásárol LNG -t, ezért sem véletlen, hogy a termék most oda áramlik Európa helyett. Emiatt viszont a kínai gyártás drágábbá is válik, „még ha hipotetikusan félre is tesszük a valószínű állami beavatkozás, az állami támogatás és a központi tervezés hatását. Ám éppenhogy nincs indok az ilyen további megfontolások félretételére sem Kínában, sem Európában, sem globálisan, és pontosan ez a lényeg.”
Tóth Máté felhívta a figyelmet arra, hogy a fent felsorolt tényezők komplex, hálózati hatása az igazán fontos. Ezért a szakértő szerint nem lehet felelősségteljesen kijelenteni, hogy egy adott európai ipari szektor koncepcionálisan versenyképtelenné válik a keleti versenytárssal szemben. A piac azonban szükség esetén hosszú távon reagálni fog: az energiaforrásokban elmozdulás jelentkezhet, a földgáz „kiárazódhat”, a legtöbb esetben a gázerőművek helyettesíthetők. Ezért Tóth Máté szerint akár az is kijelenthető, hogy
hosszú távon a tervezett európai karbonvámok jelentősebb negatív hatást gyakorolhatnak bizonyos európai ágazatokra, mint önmagában a magas gázár.
Jelezte ugyanakkor, hogy két dolog viszonylag rövidebb távon is mérsékelheti az árat: az enyhébb tél vagy az Északi Áramlat 2 vezeték átadása.
Borítókép: Cseh Gábor/Vas Népe
