A klímavédelem ipari lehetőség is

Glasgow-ban végéhez közeledik az ENSZ klímakonferenciája, amelynek záródokumentum-tervezete szerint továbbra is 1,5 Celsius-fokban kell meghatározni a globális felmelegedés maximumát, miközben egy most közzétett tanulmány szerint a jelenlegi klímapolitika mellett ez a 2,4 fokot is elérheti. Vajon a konferencia nyomán lesznek-e további kézzelfogható, a gyakorlatban is végrehajtott intézkedések?

Forrás: ITM

– A közbeszéd szintjén csaknem pánikhangulat kezd kialakulni, vannak, akik már a gyermekeik, ­unokáik életét is veszélyeztetve látják. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy az aktivisták és a politikusok rendszeresen vészhelyzetet emlegetnek. Szakmai berkekben is ilyen katasztrofálisnak látják a helyzetet?

– Az eddigi megnyilatkozások alapján azt mondhatom, hogy a fő tárgyalók, ha visszafogottan is, de optimisták. Ha a tárgyalások eredményeként sikerülne áttörést elérni és konkrét struktúrákban megállapodni, az nagyon nagy előrelépés lenne. Magyarország szempontjából nézve a dolgokat: mi globális szinten nagyon kis kibocsátók vagyunk. Az EU a világ emissziójának nyolc százalékáért felelős, és ennek mindössze egy százada származik Magyarországról. De ettől függetlenül nagyon komolyan vesszük ezt a kérdést, és vannak kézzelfogható intézkedéseink is. Véleményem szerint az állampolgárok irányában is az lesz a kulcs, hogy olyan programokkal kell előállni, amelyek bevonják őket a zöld­átmenetbe és nem túlterhelik őket. Vagyis támogató jellegű programokat kell kidolgozni, hogy a polgárok is hozzájárulhassanak a klímavédelem kérdésköréhez. Erre nagyon jó példa a kormányzat által indított háztartási napelemes program. Szerintem ilyen típusú pozitív programokkal tudjuk ezt a hangulatot megfordítani, mert igenis az egyes emberek is tudnak tenni az ügy érdekében. És ha látják a konkrét intézkedéseket, akkor csökkenni fog ez a szorongás.

– A glasgow-i konferencia éppen abban az időben zajlik, amikor az egész világ megpróbálja felpörgetni a Covid-járvány alatt hibernálódott gazdaságát. De hogyan hangolható össze ez az intenzív gazdaságélénkítés a klímavédelemmel?

– Erre lehet egyfajta zöldlehetőségként is tekinteni, ugyanis komoly források lesznek elérhetők a gazdaság újraindításához. Magyarországon is nagyon sokat költ erre a kormányzat, és azt gondolom, hogy lehet olyan programokat kidolgozni, amelyek elősegítik a zöldátmenetet. Erre nagyon jó hazai példa a zöldbuszprogram, amelynek keretében jelentős támogatási rendszert hoztunk létre annak érdekében, hogy a nagyvárosokban elektromos hajtású járműparkokkal váltsuk fel a jelenleg működő dízelbuszokat. Ezzel csökken a kibocsátás, a zaj, de még a járművek fenntartási költsége is. És nem mellékesen ez egy iparfejlesztési stratégia is, mert azt szeretnénk, hogy minél több magyar gyártó legyen, amely ilyen buszokat állít elő. Így a gazdaság újraindítását össze tudjuk kötni a zöldátmenettel. A forrásokat úgy használjuk fel, hogy a zöldiparban is megpróbálunk pozíciókat kiépíteni magunknak.

– De még a legzöldebb gazdaság működtetéséhez is szükség van energiára, amiből viszont mostanában egyre nagyobb hiány mutatkozik. Orbán Viktor miniszterelnök szerint a klímavédelem csak atomerőművek használatával lehetséges, de az u­nión belül ezzel szöges ellentétben álló nézetekkel és gyakorlatokkal is találkozhatunk. Globálisan is ilyen megosztottság mutatkozik a nuk­leáris energia kérdésében? Felmerült ez a klímakonferencián?

– Világviszonylatban elég jelentős szerepe van az atomenergiának, és a miniszterelnök úr álláspontját több nemzetközileg elismert szervezet is osztja: a Nemzetközi Energiaügynökség például több dokumentumában is megerősítette, hogy atomenergia alkalmazása nélkül nem fogjuk tudni elérni a párizsi keretegyezményben megfogalmazott célokat. Az Euró­pai Unióban is halvány elmozdulást lehet tapasztalni. Pár héttel ezelőtt az Euró­pai Bizottság elnöke is utalt arra, hogy az unió jelenleg tárgyalt úgynevezett taxonómiarendelete végül lehetővé fogja tenni, hogy az atomenergia is bekerüljön a fenntartható finanszírozási rezsimekbe. Ez nagyon fontos lépés lenne, hiszen ha továbbra is energiabiztonságot és megfizethető árakat szeretnénk, de eközben el akarunk mozdulni a klímasemlegesség irányába, akkor az atomenergia nem lesz megkerülhető.

– A zöldátmenet így is sok pénzbe fog kerülni. Ki állja a számlát?

– Ezért fontos a megfizethetőség és az igazságos átmenet kérdésköre. Ez a zöldátmenet akkor fog működni, ha nem feledkezünk meg a versenyképességi szempontokról, az árról és az ellátás biztonságáról, amit a magyar kormányzati gondolkodásban is mindig szem előtt tartunk. Mert nyilvánvaló, hogy el kell mozdulni a klíma­semlegesség irányába, de nézni kell az egyéb hatásokat is, és olyan programokat kell kialakítani, amelyek ezeket a szempontokat is figyelembe veszik. Nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen rea­lisztikus látásmód az egyéb hatásokról. Éppen ezért van az, hogy az uniós diskurzusban nem támogatjuk, hogy a lakosságra és a közlekedési szektorra is terjesszünk ki új terheket. Ehelyett inkább ösztönző programokat kell elindítani. Mert ha a lakosság a támogatások helyett egyre nagyobb terheket kénytelen viselni, könnyen elfordulhat a zöldügy támogatásától.

Borítókép: Steiner Attila (Fotó: ITM)