2021 utolsó hónapjában rendkívül széles ingadozások jellemezték az árfolyamot.
Ilyen magas infláció esetén a jegybankok szigorítani szoktak, ami kamatemelést jelent, még ha ez átmenetileg lassítja is a gazdaságot, ellenkező esetben kontrollálhatatlanná válik a helyzet, és kialakul a hiperinfláció. A jelenlegi helyzetben különösen károsnak bizonyult a logikával szembemenő jegybanki lépéssorozat, mivel a világban a tavaly megjelent infláció miatt a jegybankok szigorítási ciklusba kezdtek. A helyzet téves megítélését mutatja az is, hogy októberben még csak évi 18 százalékos inflációra számítottak, bár, ha az összesen ötszáz bázispontos kamatcsökkentés helyett ugyanakkora kamatemelést hajtottak volna végre, stabilizálódhatott volna a líra, és akár még teljesülhetett is volna a húsz százalék alatti inflációs várakozás.
A probléma immár több éve fennáll: az ország makrogazdasági egyensúlya felborult, az infláció növekszik, a fizetőeszköz leértékelődik. A lakosság életszínvonala óhatatlanul csökken ilyenkor, növekszik az elégedetlenség. Nem tudni, hogy a közelgő elnökválasztás előtt várható-e valamilyen lépés, a következő elnöki ciklus alatt azonban
elkerülhetetlenné válik a török gazdaság egyensúlyának helyreállítása,
ha az ország nem akar Venezuela sorsára jutni.