A New York-i Federal Reserve, vagyis az amerikai jegybank egyik egységének munkatársai számításokat végeztek, és modelljük szerint a világ már túljutott a globális ellátási láncok zavarainak nehezén. A globális szállítási, ellátási láncok a járvány miatt akadozni kezdtek tavaly, majd a probléma elég súlyossá vált: akadályozta a termelést, illetve a hiány növelte az inflációt. A probléma főképp azért alakult ki, mert a járvány első szakaszában sok gyártó lemondta az alapanyagok, félkész termékek és szállítási kapacitások megrendeléseit, miután attól féltek, hogy a termelést sokáig nem tudják újraindítani, és nem lesz elég kereslet a termékeikre.
A helyzet azonban sokkal jobban alakult, mint amire számítottak: egy-két hónap után újraindulhattak az üzemek, a járvány elleni védekezés elég hatékony lett, így nem volt indokolt a munkatársak otthon tartása. A termelés megindulhatott, ráadásul a korlátozások enyhítésével a fogyasztói kereslet is megnőtt, így a gyártók a rendelések lemondása miatt bajba kerültek, hiányhelyzet alakult ki. A hirtelen, utólag leadott nagy volumenű megrendeléseket a kitermelők, gyártók, szállítók nem tudták azonnal teljesíteni, késések alakultak ki, és ez a probléma a kereslet további növekedése miatt eddig nem is tudott megoldódni.
Most azonban úgy tűnik, hogy a nehezén lassan túljutunk, legalábbis erre utalnak a New York-i Federal Reserve számításai. A Fed szakemberei létrehoztak egy mutatószámot, amely az 1997 óta előforduló hasonló – rendszerint jóval kisebb – problémákat jellemzi, és a Global Supply Chain Pressure Indexnek, azaz a globális ellátási láncra nehezedő nyomás indexének nevezték. Az index most természetesen jóval nagyobb értéket mutatott, mint a korábbi zavart okozó események, például a 2011-es, Japánt érintő cunami idején, ugyanakkor arra alkalmas, hogy mérésével meg lehessen vizsgálni, hogyan futottak fel, majd múltak az ellátási nehézségek akkor, és hogyan zajlik ez most.
A mostani esetben az index értéke akkor kezdett emelkedni, amikor elsőként Kína alkalmazott lezárásokat a járvány megjelenésekor, értéke azonban 2020 nyarára visszaesett, amikor elkezdett helyreállni a termelés. 2020 végére azonban újra megemelkedett, ezúttal drámaian, és 2021-ben még tovább romlott, azonban
a legutóbbi mérések azt mutatják, hogy az index a közelmúltban tetőzött, és már enyhe csökkenésbe ment át.
Az index egyik fontos komponense a nemzetközi szállítmányozási költségek alakulása. Ebben figyelembe veszik az ömlesztett nyersanyagok hajóval történő szállítási költségeit, a félkész és kész termékek szállításának konténerenkénti árát, valamint a légi áruszállítás költségeit. Emellett figyelembe veszik a beszerzésimenedzser-indexeket az Egyesült Államokban, Kínában és az eurózónában, elsősorban azt vizsgálva, hogy mennyire súlyosak a késések a gyártóknak történő beszállításokban és emiatt mekkora a gyártók lemaradása a megrendelések teljesítésében. Ezután az adatokból kiszűrik az olyan különleges, általában egyszeri tényezőket, amelyek torzítják a számokat. Emellett még több tényezőt is vizsgálnak; az index 27 különböző mérőszámból áll össze, gyakorlatilag úgy, ahogy egy tőzsdeindex a benne szereplő részvények árfolyamából.
A kutatók azt ígérik, hogy rövidesen részleteket is fognak közölni, és ami ennél fontosabb: modellezik, hogyan hatnak mindezek a tényezők az inflációra, hisz a legfontosabb most az, hogy a várható folyamatok függvényében meg lehessen határozni az inflációs folyamatokat, ami segíthet a monetáris politika alakításában is. Az mindenesetre nagy könnyebbség, ha valóban sikerült túljutni a probléma nehezén, hisz akkor
az idei év már a folyamatos javulásról szólhat, sőt a jelenlegi előrejelzéseknek megfelelően év végére gyakorlatilag meg is szűnhetnek az ellátási problémák.
Borítókép: Utcakép a kínai Vuhan városában 2020 márciusában. A vírus terjedésével leállt a termelés is (Fotó: Europress/AFP)
