– Az elmúlt években védjegyeddé vált, hogy színes, extravagáns darabok bukkantak fel a bemutatóidon. Ezúttal azonban a közönség fekete bőrruhákat, láncokat, tüskéket és szegecseket láthatott.
– A fő inspiráció abból jött, hogy próbálom kikerülni, hogy beskatulyázzanak a virágos, színes, kristályos, mindig nagyon vidám, mindig nagyon monumentális kategóriába. Pontosabban a monumentalitást szerettem volna megtartani, mert egy show esetében mindig fontos, hogy ne csak utcai ruhák vonuljanak fel a kifutón, hanem adjunk valamilyen pluszt a nézőnek. A mostani kollekciónak van egy magánéleti szála is: a héten veszítettem el a nagymamámat. Amikor egy hónapja elkezdtem dolgozni, akkor ez a dolog már benne volt a levegőben, és konkrétan csütörtökön következett be.
– Elképesztő, hogy egy ilyen veszteség után is így tudod folytatni a munkát, hihetetlenül elszánt vagy. Nehéz ilyenkor mit mondani, részvétünk. Mielőtt ezt elmondtad, arra gondoltam, hogy ez tisztelgés a rock előtt. Melyik sztáron látnád szívesen ezeket a ruhákat?
– Machine Gun Kellyt nagyon szeretem, hozzáteszem, a párjának, Megan Foxnak van tőlem ruhája és táskája is, nagyon szívesen látnám őket együtt egy Kerényi-szettben. Nyilván Jared Letónak sem mondanám azt, hogy nem veheted fel a ruhámat.
– Az ő száma szólt a bemutatód alatt is, a Thirty Seconds To Marstól a Closer to the edge.
– Szeretem ezt a számot, meghatározó helyet tölt be a szívemben. Amikor kiválasztottam a bemutatóhoz, akkor jöttem rá, hogy 12 éves ez a dal. Egyből arra gondoltam, hogy „Atyaúristen, mennyire öreg vagyok!”.
– A frontember többször is járt Magyarországon és több filmben is szerepelt. Találkoztál vele?
– Igen, ez nagyon érdekes volt. Képzeld el, hogy akkor még a Szigeten dolgoztam a Costes étterem felszolgálójaként, és a backstage-ben én szolgáltam ki őket. Néztem is, hogy úristen, de szép ez a férfi.
– A mostani kollekciódra visszatérve jellemző rád vagy akár korábban jellemző volt a rockos, punkos stílus?
– Egyáltalán nem, a mostani szegecsömleny és a fekete, láncos őrület inkább arról szól, hogy nem hagyom magam beskatulyázni. A ruháim eddig mindig virágmintásak, színesek voltak, ezt várták el tőlem, én pedig elhatároztam, hogy idén fekete „leszek”.