– Az elmúlt években védjegyeddé vált, hogy színes, extravagáns darabok bukkantak fel a bemutatóidon. Ezúttal azonban a közönség fekete bőrruhákat, láncokat, tüskéket és szegecseket láthatott.
– A fő inspiráció abból jött, hogy próbálom kikerülni, hogy beskatulyázzanak a virágos, színes, kristályos, mindig nagyon vidám, mindig nagyon monumentális kategóriába. Pontosabban a monumentalitást szerettem volna megtartani, mert egy show esetében mindig fontos, hogy ne csak utcai ruhák vonuljanak fel a kifutón, hanem adjunk valamilyen pluszt a nézőnek. A mostani kollekciónak van egy magánéleti szála is: a héten veszítettem el a nagymamámat. Amikor egy hónapja elkezdtem dolgozni, akkor ez a dolog már benne volt a levegőben, és konkrétan csütörtökön következett be.
– Elképesztő, hogy egy ilyen veszteség után is így tudod folytatni a munkát, hihetetlenül elszánt vagy. Nehéz ilyenkor mit mondani, részvétünk. Mielőtt ezt elmondtad, arra gondoltam, hogy ez tisztelgés a rock előtt. Melyik sztáron látnád szívesen ezeket a ruhákat?
– Machine Gun Kellyt nagyon szeretem, hozzáteszem, a párjának, Megan Foxnak van tőlem ruhája és táskája is, nagyon szívesen látnám őket együtt egy Kerényi-szettben. Nyilván Jared Letónak sem mondanám azt, hogy nem veheted fel a ruhámat.
– Az ő száma szólt a bemutatód alatt is, a Thirty Seconds To Marstól a Closer to the edge.
– Szeretem ezt a számot, meghatározó helyet tölt be a szívemben. Amikor kiválasztottam a bemutatóhoz, akkor jöttem rá, hogy 12 éves ez a dal. Egyből arra gondoltam, hogy „Atyaúristen, mennyire öreg vagyok!”.
– A frontember többször is járt Magyarországon és több filmben is szerepelt. Találkoztál vele?
– Igen, ez nagyon érdekes volt. Képzeld el, hogy akkor még a Szigeten dolgoztam a Costes étterem felszolgálójaként, és a backstage-ben én szolgáltam ki őket. Néztem is, hogy úristen, de szép ez a férfi.
– A mostani kollekciódra visszatérve jellemző rád vagy akár korábban jellemző volt a rockos, punkos stílus?
– Egyáltalán nem, a mostani szegecsömleny és a fekete, láncos őrület inkább arról szól, hogy nem hagyom magam beskatulyázni. A ruháim eddig mindig virágmintásak, színesek voltak, ezt várták el tőlem, én pedig elhatároztam, hogy idén fekete „leszek”.
– Aki látott már Virag Kerenyi-táskát, az tudja, hogy nem áll tőled távol a szegecs.
– Már a kezdetektől fogva nagyon szeretem a szegecset mint díszítőelemet, mert szeretném megmutatni, hogy az nem valami punk-, rock- vagy avantgárd őrület. Egy-egy fémkiegészítő mindig nagyon sokat dob egy táskán, ettől függetlenül az én kollekcióimban is vannak minimál, szegecs nélküli táskák. Egy bemutatón persze fontos, hogy show-t csináljunk és minél izgalmasabb darabokat mutassunk meg, itt belefér, hogy megőrüljön az ember.
– Aki követ a közösségi médiában, az azt várta, hogy a modellek ma színes melegítőkben tarolják le a kifutót, erre a hölgyek láncos szoknyában érkeztek.
– Nagyon vicces, mert a férjem kérdezte meg ma reggel, hogy izgulok-e. Mondtam, persze hogy izgulok, mert tartok attól, hogy a modell elesik a fejdísz vagy a cipő miatt, esetleg elbotlik a láncos szoknyában… és nézett rám, hogy „milyen láncos szoknyában, hát nem a melegítőben lesznek?”. Mint minden hazai tervező, én is megpróbálom kielégíteni a konformista igényeket, és el tudom fogadni, hogy valaki nem akar egy ötcentis tüskékkel kirakott láncos táskával rohangálni napközben – én sem szeretnék. Az sem titok, hogy a pandémia miatt mindenki melegítőt tervez, gyárt és árul, de megértem, mert rászoktam én is. Iszonyatosan kényelmes, puha, meleg, mindenhova jó, egy jó kabáttal, táskával vállalható, ezért, ha úgy tetszik, én is beálltam a sorba. De figyeltem arra, hogy a konkurenciának ne okozzak fejfájást, ne ugyanazt csináljam, ami a szabásmintán is látszik. Azt hiányolom a hazai tervezőtársaimnál, hogy a színeket kevésbé bátran merik használni, én pedig úgy gondoltam, hogy ha már Kerenyi-melegítő, akkor legyenek jókedvű színek is, ne csak fekete meg szürke.
– Pont elébe mentél a kérdésemnek: a pandémia és az otthoni bekuckózás hozta magával nálad a melegítős vonalat?
– Igen, engem is utolért ez a trend. Régen rosszul voltam a melegítős emberektől az utcán, anyukámtól is mindig ezt hallgattam, hogy „melegítőben nem lehet kimenni, kislányom”. Amióta édesanya lettem, azt gondolom, hogy igenis ki lehet menni, a rosszabb napokon még pizsamában is. Az ember alakul, formálódik, teljesen vállalható az a melegítődivat, ami most van. Én magam is imádom, hordom, és ha már így alakult, legyen saját logós melegítőm, gondoltam, amikor belevágtam.
– A karriered a ruháidhoz hasonlóan színes és érdekes. Ennek csak egyik szegmense, hogy filmek, számos produkció stylistja, jelmeztervezője voltál. Melyik az a film, amelyik bármilyen szempontból a leginkább emlékezetes volt?
– Mindegyik film másért a szívem csücske, míg az egyik az utazás miatt, addig egy másik mondjuk egy színész miatt, akivel barátságot kötöttem. Nem tudnék most kiemelni egyet, mindegyik adott valamit a munkásságomhoz, inspirált.
Névjegy Kerényi Virág budapesti divattervező, a Virag Kerenyi márka tulajdonosa. A szakmáról a KREA Design Iskolában, a Budapesti Metropolitan Egyetemen és a dániai TEKO Egyetemen szerzett mélyebb ismereteket. Szakmai gyakorlatait San Franciscóban, Amszterdamban és a Magyar Állami Operaházban végezte. Tervezett ruhákat a Peugeot számára, valami számos hollywoodi produkció jelmeztervezőjeként, stylistjaként is voltak munkái. Olyan filmekben dolgozott, mint a Mentőexpedíció Matt Damonnal vagy a Tom Hanks főszereplésével készült Inferno. Ruháit olyan nőknek ajánlja, akik bátrak, magabiztosak, ugyanakkor van bennük némi játékosság, humorérzék, és a bensőjükből áradó fényt és szeretetet szívesen megosztanák a világgal. Az általa tervezett ruhák félúton vannak a divat és a művészet között, minden egyes darabot szeretettel készít. A 2019-es őszi/téli kollekciójáról a Vogue magazin olasz nyelvű kiadása azt írta, hogy az akkori divathét „egyik legmerészebb kollekcióját mutatta be: teljesen különböző nyomatokat, anyagokat és textúrákat hozott össze, amelyeknek hihetetlen módon minden egyes megjelenésben megvolt a maguk létjogosultsága, egy titokzatos fil-rouge-t követve”.
