Domináns leszármazási vonal

Az Ázsiából érkező avarok csaknem 250 éven át uralták Kelet-Közép-Európa jelentős részét. Az ókori szerzők és a modern történészek azonban vitatják származásukat. Felmerült, hogy a Zsuan­zsuan Birodalom leszármazottai, de az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, illetve Kelet-Euró­pából érkeztek. A rangos Cell folyóiratban egy tizenhét hazai intézmény munkatársai által is jegyzett tanulmány szerint e népcsoport igen gyorsan ért a Kárpát-medencébe.

Kecskemét, 2013. szeptember 18. Kunszentmiklós település Kunbábony nevű határrészén feltárt avar fejedelmi sír aranykincsei a Kecskeméti Katona József Múzeum cifrapalotai kiállítóhelyén. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget. Fotó: Jászai Csaba Forrás: MTI

Vida Tivadar egyetemi tanár, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója ezt azzal egészítette ki, hogy a kutatásokban fontos szerepet kap az a nyolc személy, akik a Duna–Tisza közén éltek, és sírmellékleteik alapján a legrangosabb avar vezetők lehettek. Erre utalnak az aranyveretekkel díszített öveik, aranylemezekkel borított fegyvereik, arany- vagy ezüstedé­nyeik. (A kunbábonyi előkelő férfi sírjában talált arany mintegy 2,5 kilogramm súlyú volt.) A genetikai állományuk legalább kilencven százalékban Belső-Ázsiá­hoz kötődik. Érdekes továbbá, hogy a Duna–Tisza közén eltemetett elitben a genetika ki tudott mutatni egy domináns férfileszármazási vonalat is, ami arra utal, hogy az avar vezetői réteg rokonsági alapon szerveződött.

A leggyorsabb migráció

Az archeogenetikai eredmények történeti kontextusba helyezése lehetővé tette, hogy a kutatók leszűkítsék az avar migráció pontos időrendjét is. Ez alapján az avarok néhány év alatt több mint ötezer kilométert tettek meg Mongóliától a Kaukázusig, majd további tíz év múlva és újabb kétezer kilométer leküzdésével a mai Magyarország területén telepedtek le. Ez a migráció az emberiség történetének egyik leg­gyorsabb, nagy távolságú vándorlása, amely az egykor élt emberek DNS-ének köszönhetően vált rekonstruálhatóvá. De miként lehet a 66 Kárpát-medencei ember maradványai alapján arra következtetni, hogy az avarok néhány év alatt összesen ötezer kilométert tettek meg, mire eljutottak a Kaukázusig, majd további tíz év elteltével megjelentek a Kárpát-medencében?

– Régészeti szempontból az eurá­zsiai eredetű avarság Kárpát-medencei betelepedését jelzi a sztyeppei nomád jellegű rítus (temetkezések, lovassírok, áldozati gödrök), a lovas nomád kultúrára utaló viseleti és használati tárgyak (vaskengyel, lószerszámok, íj, deréköv) tömeges megjelenése. Mindez jól mutatja egy új kulturális habitus feltűnését, de ennek előzményei a keleti sztyeppéken pontosan nem keltezhetők – tájékoztatott Vida Tivadar. A gyűrűs markolatú kardok ismertek Belső- és Közép-Ázsiában, Észak-Kínában, de keltezésre ezek sem alkalmasak, mert mint katonai innováció a sztyeppei elitnél a VI–VII. században Eurázsia-szerte használatban voltak. Csak újabban sikerült azonosítani azt a társadalmi helyzetet jelző hatalmi szimbólumot, amely belső-ázsiai arisztokratikus hagyományként a kunbábonyi, aranyban gazdag temetkezésben is kimutatható. A félhold alakú aranylemez nemesfém párhuzamai Mongólia és Észak-Kína területéről ismertek, ahonnan az avarok a Zsuanzsuan Birodalom bukása után elmenekültek.

Az előkelők nem keveredtek

Szécsényi-Nagy Anna szerint a gyors vándorlás leginkább a történeti és a genetikai adatok összegzéséből adódik. Az elit tagjainak többsége olyan genetikai állományú, amely szoros kapcsolatokat mutat a mai Mongólia területén időszámításunk után 350–552 között létezett Zsuanzsuan Birodalomban élt egyik előkelőség genetikai mintájával. A VII. században a Kárpát-medencében eltemetett (és most vizsgált) előkelők tisztán megőrizték a történeti források szerint 567/568-ban a Kárpát-medencébe települő avarok vérvonalát, így a vándorlásuk során sem keveredtek.

Az avarok esetében az apai mellett az anyai vonalak is Belső-Ázsia felé mutatnak, ami arra vall, hogy az avarok családjukkal vonultak, és nem egy fegyveres férficsapatként érkeztek a Kárpát-medencébe. Mindezek egybevágnak azzal a történeti hipotézissel, hogy az avarok az 552-ben felbomló Zsuanzsuan Birodalomból váltak ki, és alig hat évvel később feltűnnek a Kaukázus északi előterében. A kiválástól a Kárpát-medencei honfoglalásig mindössze 16 év telt el.

Egy birodalom vége

A frank és a bolgár hadjáratok, valamint a belső viszályok meggyengítették az avarokat, a kaganátus politikai értelemben összeomlott. Vida Tivadar szerint 822-ben hallunk utoljára avar követjárásról a frank uralkodó udvarában, Aachenben. Ezután a mai Dunántúl a Keleti Frank Birodalom része lett, az avarok egy része az Alföldre menekült, ahol a magyarok megérkezéséig nem hallunk idegen hatalomról.

Bár a források a Dunántúlon a 870-es években adófizető avarokat említenek, az avar népesség továbbélésével nagyobb mértékben számolhatunk az Alföldön. Az avar kori temetkezések újabb elemzései, a szénizotópos időmeghatározás módszerének alkalmazása, az újabban kiásott települések vizsgálatai arra utalnak, hogy az avar népesség tovább élt, megélte a magyar honfoglalást. Ezen a téren a jövőben perdöntő eredményeket hozhat a genetika.

Borítókép: A kunbábonyi előkelőség sírjában talált leletek (Fotó: MTI/Jászai Csaba)