Jelentős az LNG ökológiai lábnyoma

Az európai országok javában dolgoznak azon, hogy függetlenedjenek az orosz gáztól. Ennek kapcsán egyre többet hallani az LNG-ről, azaz a cseppfolyósított gázról, ám arról kevés szó esik, hogy valójában mennyire környezetbarát a szállítása, és milyen járulékos költségekkel jár a nagyobb mennyiség eljuttatása Európába. Ráadásul az is kérdéses, hogy ki lehet-e vele váltani az orosz gázt.

FRANCE-ECONOMY-ENERGY-GAS-SHIPPING Fotó: SEBASTIEN SALOM-GOMIS

Európában kevés a fogadóterminál

Ahhoz, hogy az Egyesült Államokból, Katarból vagy netán Ausztráliából szállított LNG eljusson az európai fogyasztókhoz, nemcsak tankerekre, hanem LNG-terminálokra is szükség van. Ezek a terminálok speciális kialakításúak, hogy a nagy méretű szállítóhajók is meg tudják közelíteni, és itt történik a cseppfolyós gáz visszaalakítása légnemű halmazállapotba. A terminálok általában a kontinensek peremén kapnak helyet, mivel a tengerszorosok jelentik a legveszélyesebb hajózási helyet, különösen az óriás gázszállító tankerek esetében.

Európában jelenleg 37 ilyen terminál működik (nem számolva a Németország által tervezett három újat), amelyek néhány éve még jórészt kihasználatlanok voltak. Ez azonban megváltozott az elmúlt években; a német gazdasági minisztérium szerint az európai LNG-terminálok kihasználtsága jelenleg eléri a 70 százalékot.

A tengerparttal nem rendelkező országok az LNG-t eddig elsősorban holland, belga és francia újragázosító üzemekből szerezték be. De ezeknek nincs elég szabad kapacitásuk ahhoz, hogy LNG-vel kompenzálják az orosz földgáz veszteségét. Míg a nagy spanyolországi LNG-terminálok ezt meg tudnák tenni, nincs elég vezeték ahhoz, hogy ezt a gázt a Pireneusokon keresztül Európa többi részébe szállítsák. Egy új LNG-terminál építése pedig egyrészt rendkívül költséges, másrészt hosszú, három-öt éves folyamat.

Tehát nemcsak az a gond, hogy nincs elég tankerhajó, de a fogadásukra alkalmas, elegendő számú terminálja sincs Európának. Azonban ha mindez rendelkezésre is állna, még mindig ott a harmadik kérdés, hogy a tengerpartról hogyan jut el a földgáz a nyugati partoktól a kontinens belsejébe? 

Az európai gázhálózatot ugyanis az orosz földgáz szállítására optimalizálták, ezért a vezetékek többsége keletről nyugatra és északról délre halad, nem pedig fordítva. Ezek tehát többnyire egyirányú utcák, a fő áramlási iránnyal szembeni gázszállítás – az úgynevezett fordított áramlás – pedig csak korlátozottan lehetséges. Az LNG-t fogadó német nyugati határátkelőhelyeknek a fogadókapacitásuk duplájával kellene működ­niük ahhoz, hogy ez az ellentétes áramlás fenntartható legyen – állítják a német kutatási minisztérium szakértői.

Balesetek világszerte

Az ömlesztett cseppfolyósított gázt szállító hajók építésére és felszerelésére vonatkozó nemzetközi szabályzat szigorú biztonsági előírásokat állapít meg. Ennek ellenére több LNG-kiömlési baleset történt világszerte. A legnagyobb talán 1979 júniusában a Gibraltári-szorosban következett be, amikor az El Paso Kaiser tartályhajó 99 500 köbméteres rakományával, 19 csomós sebességgel a sziklákba ütközött. A hajó feneke a rakterek teljes hosszában súlyosan megsérült, de a membrántartályok nem sérültek, és a cseppfolyósított földgáz sem ömlött ki.

Nem megfelelő anyagok használata vezetett az LNG történetének eddig legnagyobb katasztrófájához is: Amerikában hetven éve több mint száz ember halálát követelte a tárolóból szivárgó gáz begyulladása egy LNG-üzemben.

Energiaigényes a cseppfolyósítás

Az Európába importált LNG szinte mindig több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a vezetékes gáz, ez extrém esetben akár hétszer több is lehet – áll a karlsruhei Fraunhofer Institute for Systems and Innovation Research ISI 2019-es tanulmányában, amelyet a német környezetvédelmi ügynökség megbízásából készítettek.

A gáz cseppfolyósítása viszonylag energiaigényes folyamat. A hűtőrendszertől függően a földgáz energiájának 8–25 százaléka is elveszhet a hűtési folyamat során. Ezáltal az eljárás kevésbé hatékony, mint a vezetékes gáz közvetlen felhasználása – és nem kifejezetten klímabarát. Ugyanis a cseppfolyósításhoz szükséges áramot általában a földgáz egy részének elégetésével állítják elő, és ezért az éghajlatra káros üvegházhatású gázok szabadulnak fel.

Több üvegházhatású gáz a levegőben

A kisebb üzemek több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint a nagyok, a régebbiek többet, mint a modernek. Ráadásul a cseppfolyósítás több energiát igényel a melegebb országokban, mint a hűvösebb éghajlatú régiókban. Mert amikor meleg van, akkor a gázt jobban össze kell sűríteni és hűteni. A tanulmány szerint ez különösen erős hatással van a Katarból származó LNG-re: mivel az ottani rendszerek csak alacsony hatásfokúak és magas hőmérsékleten működnek, az LNG-termelés ott magasabb kibocsátást termel, mint más országokban. Ezenkívül a túlnyomás elkerülése végett a tartályokból néha kiengednek bizonyos mennyiségű, erős üvegházhatású metánt a légkörbe, amely a tartály méretétől és szigetelésétől függően 0,1–1 százalék közti mennyiség lehet.

A földgáz szállítása sem túl környezetbarát folyamat. 

A tankerhajók több mint kétharmada nem képes az általa szállított LNG-t üzemanyagként felhasználni, hanem hajóüzemanyaggal, tehát gázolajjal megy, ami gyakran rossz minőségű. 

És minél nagyobbak a távolságok, annál kedvezőtlenebb az üvegházhatású gázok mérlege. Az LNG Ausztráliából történő importja ötször annyi kibocsátást eredményezne, mint az Algériából származó LNG, pusztán a cseppfolyósított gáz hajóval történő szállítása miatt.

Borítókép: LNG-t szállító tankerhajó (Fotó: AFP/Europress)