Az elmúlt tizenkét év egyik nagy eredménye az, hogy majdnem egymillió fővel nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon. Ez jelentős segítséget jelent a szegényebb társadalmi csoportok felzárkóztatásában. Sokkal nagyobbat, mint ha segélyeket osztogatna az állam. A foglalkoztatott nélküli háztartásokban élők kilátásai kedvezőtlenek, a kirekesztődés kockázata nagy. Az érintettek körében nagyobb az esélye a hátrányok átörökítésének, a fenntarthatóság szempontjából elkerülendő szegénység újratermelődésének.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minap közzétett összegzése megállapítja, hogy a 2000-s évek első felében a vizsgált (0–59 éves) népesség több mint egytizede élt olyan háztartásban, amelynek egyetlen tagja sem volt foglalkoztatott. Azaz a megélhetéséhez munkából származó jövedelem nem állt rendelkezésre otthon.
A korábbi évek stagnáló, enyhén csökkenő tendenciáját 2008-ban megtörte a nemzetközi pénzügyi válság, illetve annak reálgazdasági következményei. Ezek hatására jelentősen emelkedett mind a 18–59 éves felnőttek, mind pedig a 0–17 éves gyermekek érintettsége az említett körben. A felnőttek esetében az arány 2009–2010-ben érte el a legmagasabb értéket (13 százalék), míg a gyermekeknél 2011-ben (15 százalék). Ezt követően, 2012-től a munkaerőpiaci folyamatok kedvező alakulása nyomán folyamatos javulás kezdődött.
Kezdetben leginkább a közfoglalkoztatás játszott szerepet a mutató javulásában, később már az elsődleges munkaerőpiacon bekövetkezett változások is hozzájárultak a csökkenéshez – ismerteti a KSH legfrissebb elemzése.
A kedvező folyamatot 2020-ban a koronavírus-járvány ugyan megszakította, de releváns változást sem a gyermekek, sem pedig a felnőttek körében nem idézett elő. A felmérésből kiderül, hogy 2020-ban a felnőttek 5,4, míg a gyermekek 5,3 százaléka élt foglalkoztatott nélküli háztartásban, miközben egy évvel korábban 5,1, illetve öt százalékuk.
Területi szempontból jelentősek a különbségek. A legkedvezőtlenebb mutatójú Észak-Magyarországon a válság körüli években megközelítette, 2012-ben meg is haladta a harminc százalékot azoknak a 18 éven aluli gyermekeknek az aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol senkinek sem volt munkája. Nagyrészt a közfoglalkoztatás kiterjesztésének köszönhetően 2017-re ez az arány a felére csökkent. A jelenséget azonban nemcsak a foglalkoztatottság területi különbségei, hanem a háztartások eltérő demográfiai jellemzői is befolyásolják. A munkaerő-piaci szempontból hagyományosan jobb adottságokkal jellemezhető Budapesten és Pest megyében, valamint a Nyugat- és a Közép-Dunántúl régiókban az arány öt százalék alatti – Budapest régióban csupán két százalék –, miközben azokban a térségekben, ahol a munkához jutás esélye kedvezőtlenebb és a családokban átlagosan több gyermeket nevelnek, ennek a többszöröse.
Uniós negyedik hely
A világjárvány egyik hatása, hogy a munkahelyek elvesztése miatt az uniós tagországok nagyobb részében nőtt a foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya. A KSH szerint 2020-ban az EU 27 országának átlaga a 18–59 évesek körében 9,2, a 18 év alatti gyerekeknél kilenc százalék volt, 0,4, illetve 0,3 százalékponttal több, mint egy évvel korábban. Az adatok szerint 2020-ban Magyarországon – az uniós szinten összehasonlítható, régi módszertan szerinti adatok alapján – a 18–59 évesek 5,6, a 18 év alattiak 5,9 százaléka élt foglalkoztatott nélküli háztartásban, ami 0,1, illetve 0,3 százalékponttal volt magasabb, mint 2019-ben. Hazánkban 2020-ban a 18–59 évesek körében 3,6, a 18 év alattiaknál pedig 3,1 százalékponttal volt alacsonyabb a foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya, mint a huszonhetek átlagában.
Ezzel a 18 év alattiak körében a nyolcadik, a 18–59 évesek esetén a negyedik legjobb helyet foglaltuk el az uniós rangsorban.
Borítókép: kezdetben leginkább a közfoglalkoztatás segített (Fotó: Új Dunántúli Napló/Laufer László)
