Felértékelődött az energiabiztonság

Az Európai Unió tagállamainak többsége, köztük Magyarország is jelentős mértékben rászorul az energiaimportra. A jelenlegi helyzet még erősebben világít rá arra, hogy a függőséget csökkenteni kell ott, ahol ez lehetséges.

Nemzetközi energiaválság alakult ki már az orosz–ukrán háború előtt, amely mára még nagyobb méreteket öltött. A szankciók csak tetézik a bajt. Már nem csak az jelent gondot, hogy az energiahordozók ára az egekbe szökött. Sokkal nagyobb kihívást jelent az, hogy lesz-e a jövőben elérhető áram és gáz.

Az orosz Gazprom hamarosan leállítja az Északi Áramlat vezetéket karbantartási munkálatok miatt. Németországban most attól tartanak, hogy a tíznapos javítás után nem indul újra a szállítás.

Az Orbán-kormány egyértelművé tette, hogy még tárgyalni sem hajlandó további olyan szank­ciókról, amelyek az orosz gáz importját tiltanák meg. Magyarország a paksi bővítést is elengedhetetlennek tartja ahhoz, hogy jelentős lépést tegyen előre hazánk az energiafüggőség csökkentése irányába.

Van hová fejlődni, ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összegzéséből is. Hazánk energiaellátásának jelentős hányadát importból fedezi, a 2019. évi adatok alapján a bruttó belföldi felhasználás hetven százaléka származott behozatalból – olvasható a dokumentumban. A hivatal megjegyzi, hogy 2000 óta Magyarország energiaimport-függősége jellemzően az ­uniós átlag fölötti volt, 2019-ben tizenöt százalékponttal haladta meg a 2000. évit, illetve abban az évben volt a legmagasabb.

Primerenergia-termelésünk 2000 és 2019 között 5,2 százalékkal csökkent. Magyarország hagyományos energiahordozó-készletei (szén és szénhidrogének) nagyrészt kimerültek az elmúlt évtizedek folyamán, ezért energiatermelésünkben ma már nem a fosszilis energiahordozók dominálnak.

Összetételét tekintve 39 százalékkal a nukleáris energiáé a vezető szerep, aránya 2007 óta minden évben meghaladja a teljes termelés harmadát. A megújuló és a hulladékból termelt energia részesedése harminc százalék, ami hőértékben kifejezve dinamikus, 281 százalékos növekedést jelent 2000 óta. Utóbbi főként a biomassza egyre növekvő hasznosításából ered, amely számos hőerőműben a szén helyébe lépett tüzelőanyagként.

– A biomassza hasznosítása azonban csak akkor járul hozzá a fenntarthatóság előmozdításához, ha a termelése is fenntartható módon történik, például kifejezetten energetikai célra nemesített növényfajták és telepített ültetvények hasznosításával, nem pedig természetes erdőterületek megújítás nélküli tarvágásával – ismerteti a KSH.

A kőolaj és kőolajtermékek, a földgáz, valamint a szén termelése hőértékben számolva 31, 46, illetve 66 százalékkal csökkent 2000 óta. A feketekőszén-bányászat megszűnését követően 2014 végén leállt a termelés az utolsó barnakőszén-bányánkban is, így széntermelésünk ma már lényegében csak lignitre korlátozódik.
A statisztikai hivatal nemzetközi kitekintést is mutat. Abban az olvasható, hogy az Európai Unió energiaimport-függősége a 2000. évi 47-ről 2019-re 58 százalékra emelkedett, főként a bővülő energiaigények, valamint a földgázimport növekvő fontossága következtében.

A számok azt mutatják, hogy 2004 óta az unióban felhasznált energia több mint ötven százaléka importból származott.

Az uniós tagállamok többségében, tizenhét országban haladta meg az energiaimport-függőség mértéke az ötven százalékot. A legmagasabb függőségi aránnyal jellemezhető államok Málta (97 százalék), Luxemburg (95) és Ciprus (93) voltak. A legkevésbé függő országok közé Észtország (4,8), Svédország és Románia (egyaránt harminc százalék) tartozik. Figyelemre méltó, hogy Észtország gyakorlatilag önellátó energiából. Magyarország függősége tizenkét százalékponttal haladta meg az unió átlagát, a tizenkettedik legmagasabb értékünkkel az ­uniós középmezőnyben helyezkedünk el – áll a kimutatásban.

Borítókép: az összetételt tekintve 39 százalékkal a nukleáris energiáé a főszerep (Forrás: Paks II Zrt.)