Fenntartható-e mindaz, amit ma közgazdasági tevékenységnek tekintünk? – tette fel a kérdést Áder János A boldogság közgazdaságtana címmel rendezett konferencián. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Klíma, víz, fenntarthatóság. Merre tart a világ? címmel tartott előadásában a volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke felhívta a figyelmet, hogy ma egy év alatt 1,7 Föld erőforrásait használjuk fel. – Nem a természeti tőke kamatait használjuk, hanem már magát a tőkét kezdtük fölélni – mutatott rá, feltéve a kérdést, hogy van-e mindenből, mindenkinek korlátlan mennyiség?
Kitért a lineáris gazdasági modell ismertetésére is: a lehető legrövidebb idő alatt minél több terméket állítsanak elő, miközben a felhasznált energia mennyiségével vagy a keletkező hulladékkal nem törődnek.
Termeld ki, gyártsd le, használd – lehetőleg rövid ideig –, majd dobd el!
– foglalta össze ennek lényegét. – Én ezt hívom „dobd el!” kultúrának – magyarázta Áder János. Idézte az ENSZ egyik felmérését, amely szerint a fejlett országokban az általunk vásárolt ruhák és kiegészítők harmadát egyszer vagy egyszer sem (!) vesszük fel. – Úgy vásárolunk, hogy nincs rá szükségünk, egyszer vesszük fel, majd jó esetben leadjuk valamilyen jótékonysági szervezetnek – mutatott rá Áder János, aki szerint ebben óriási szerepe van a médiának, a reklámok hatásának – „csak most, csak neked” –, amely alól bárkinek nagyon nehéz kivonnia magát.
Úszó szemétszigetek
Áder János arról is beszélt, hogy a műanyag előállítása megkétszázszorozódott ötven év alatt. A több száz millió tonnányi műanyag java részét nem hasznosítják újra, szemétként a tengerekbe, óceánokba kerül. Olyan mennyiségben, hogy
mára az óceánokon úszó szemétszigetek mérete kiteszi az indiai szubkontinens területét.
Mint mondta, a cél az lenne, hogy lehetőleg minél kevesebb terméket dobjunk ki, és állami szinten is próbáljunk meg mindent, amit csak lehet, újrahasznosítani.