– Hosszas kálvária után döntött a német kancellár: az eredeti tervekkel ellentétben mégsem zárják be az év végén a megmaradt nukleáris kapacitásaikat. Németország 2011-ben kezdte fokozatosan leszerelni tizenhét atomerőművét. Néhány héttel ezelőttig még úgy állt a helyzet, hogy év végéig a maradék három egységét is bezárja – emlékeztetett a közösségi oldalán Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője. A program háttere, hogy a német zöldpárt a nyolcvanas évektől kitartó munkával elhitette a közvéleménnyel, hogy az atomerőművek környezetszennyezőek, veszélyesek és könnyen helyettesíthetők. A kutatások azóta megmutatták, hogy mindhárom érv hamis, Németország pedig nemzetközi rossz példává vált.
– Az adatok szerint az atomerőművek a negyedik legbiztonságosabb technológiának tekinthetők és fajlagos károsanyag-kibocsátásuk a legalacsonyabb. A kieső nukleáris blokkok helyettesíthetőségét pedig éppen a német példa cáfolta – hangsúlyozta a szakértő.
Egy amerikai kutatás becslése szerint a nukleáris leszerelés már már jóval az energiaválság előtt is évi tizenkétmilliárd dollárba került Németországnak, amely ráadásul a kieső energiát részben francia atomerőművekből tudta csak pótolni.
– A politika olyan olyan mértékben rabul ejtette a német energiaszektort, hogy egészen a közelmúltig a magas költségek, az energiaválság és az egyre fokozódó társadalmi nyomás sem tudta irányváltásra kényszeríteni a kormányt – mondta az üzletágvezető.
Hiába kongatták tavaly év végén a vészharangot a szakmai szervezetek, Németország mégis bezárta megmaradt erőműveinek a felét. Idén pedig a szankciók és a kibontakozó gázválság ellenére még nyáron is arról vitatkoztak a kormány tagjai, hogy mi legyen a maradék három létesítmény sorsa.
– A gordiuszi csomót végül a kancellár vágta át, aki az erőművek üzemidejének a hosszabbításáról döntött. Olaf Scholz lépése üdvözlendő, azonban érdemes belegondolni, hogy mennyivel jobb helyzetben lenne most Európa, ha Németország tíz évvel ezelőtt egyáltalán nem kezdi el leszerelni működő kapacitásait – hívta fel rá a figyelmet Hortay Olivér.
– A német példa intő jelként szolgál valamennyi országnak: a politikát távol kell tartani az energiaellátástól. Az energetika ugyanis gyakorlati és nem ideológiai – tette végül hozzá a szakértő.
Borítókép: Olaf Scholz német kancellár (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)
