A mobilitás növekedése tehát tágította az agglomeráció kiterjedését és drágította is. A Velencei-tó például egyszerre a székesfehérvári és a fővárosi agglomeráció része – ismertette Balogh László. Ezzel a szakember szerint elmosódott az a nagyváros–kistelepülés árkülönbözőség, ami az előbbiekben több tíz milliós, utóbbiakban pedig 10-15 milliós ingatlanárakat jelentett. Már a kistelepüléseken is bőven találni 30-50 millió forint közötti házakat. Az ingatlan mint vagyontárgy felértékelődött – 2015 óta a háromszorosára nőttek az árak – emelte ki Balogh László.
Ahogyan az árakat a beruházások, az infrastruktúra fejlődése és a nagyobb mobilitás felfelé mozgatta, úgy a reálkeresetek csökkenése mérsékli azokat. Példákat is hozott a szakember.
Általános tendencia, hogy ahol alacsony (volt) a kínálat, ott akár egy-egy jobb vagy rosszabb lakás feltűnése az eladók közt jelentősen tudja befolyásolni az árakat, míg ahol akár több ezer ingatlanból áll a kínálat, ott ez kevésbé megfigyelhető.
Ahol jelentősen estek az árak, például a Veszprém vármegyei Csajágon, illetve a Békés vármegyei Kunágotán (38, illetve 36 százalékkal), húsznál is kevesebb hirdetést adtak fel. A lefelé történő ármozgások közül érdekesebb lehet még Balatonudvari –26, Balatonfenyves –21, Alsóörs –19 százalékkal, Gyál pedig hét százalékkal, de Szentendre csak hat, míg Visegrád öt százalékkal lett csupán olcsóbb.
