Sok, eddig ismeretlen részlet derült ki az új építészeti törvényről, amelynek egyik legfontosabb alapelve, hogy megtiltja majd a külterületek belterületbe vonását. Ennek számos hatása lehet a városképre és az ingatlanállományra is, ám mindez nem jelentkezik azonnal.
Fotó: Szabad Föld/Németh András Péter
Az Otthon Centrum szakértői lapunk megkeresésére elmondták, elsősorban külterületeken vetheti vissza az építkezéseket az új törvény, a települések központi részét viszont nem érinti. Mindez azért érdekes, mert a hazai lakóingatlan-állomány 12,5 százaléka lakatlan, pontosabban nem lakhatás céljára használják. A nem lakhatásra használt ingatlanok aránya Pest megyében a legalacsonyabb, mindössze 5,6 százalék, míg Budapest belvárosában kiugróan magas, 24,8 százalék. A többi településtípus esetében viszonylag homogén, 11,5–13,5 százalék között váltakozik a ráta.
Az egyik lehetséges hatás a meglévő ingatlanállomány felújítása, modernizálása lehet. Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője lapunknak azt mondta, egy új építmény kivitelezése gyakran gyorsabb és költséghatékonyabb lehet, mint a felújítás. Különösen Budapestre, de a kétezres évek óta Győrre is igaz, hogy a kifelé terjeszkedés miatt a nagyváros már több ponton összeér az agglomerációs településekkel, és ez a trend kezd megjelenni Debrecen esetében is. A törvény egyik célja lehet tehát az összeépülés ilyesfajta korlátozása.
A másik oldalon ott az infrastruktúra kérdése is, hiszen nem csupán az építőnek, fejlesztőnek, hanem az önkormányzatnak is jelentkeznek költségei azzal, hogy a közműveket, például csatornahálózat, továbbépítik.
Az előbb említett kifejezetten üres ingatlanokról a szakértő azt mondta, inkább a kis(ebb) településekre jellemzők, a fővárosban például sok a nem eredeti funkcióját betöltő lakóingatlan, például iroda vagy rendelő. Az előbb felsoroltakból eredően jobb helykihasználásra ösztönözheti a lakosságot a törvény.
Balogh László hozzátette, a városszerkezeti hatások csak évek, de van, hogy csak néhány évtized múlva lesznek érezhetők. Az adott települések terjeszkedése természetes, mivel nem mindig ott van elegendő és megfelelő ingatlankínálat, ahol arra szükség van.
A felújítások előtérbe kerülését erősítheti még a szakértő szerint, hogy a hazai lakóingatlan-állomány megújulási rátája meglehetősen alacsony, évi 17-20 ezer lakás épül, így viszont a lakhatás minősége ugyanúgy javulhat.
Ami a városok belső területeit illeti, nem mindig presztízs, hanem szükség kérdése is a felfelé terjeszkedés – számos példa található arra, hogy mindez a történelmi városrészek meghagyása mellett zajlik. A leendő törvénynek is lehet célja az építészeti örökség megőrzése, ugyanakkor az embereknek is igényük van zöldterületre, így egyensúlyt kell majd találni – mutatott rá a szakértő.
Benedikt Károly, a Duna House PR- és elemzési vezetője lapunknak azt mondta, sokszor az ingatlanok statikai vizsgálata is indokolt lehet, nem mindegyiket lehet ugyanis felújítani, vagy a rekonstrukció meglehetősen sokba kerül. Nagy segítség lenne, ha a költségvetésben forrást különítenének el a korszerűsítésre, akár az otthonfelújítási támogatás újraindítására vagy másfajta felépítmények esetén pályázati lehetőséggel lehetne segíteni a tulajdonosokat. Külföldi példát követve hazánkban is ideális lenne, ha az önkormányzat rendelné el egy-egy épület esztétikai felújítását az egységesebb városkép érdekében, és kedvezményes törlesztéssel megelőlegezné az ehhez szükséges forrást – vélekedett Benedikt Károly.
Nehéz szerinte ugyanakkor meghatározni, hogy az üresen álló, beépíthető ingatlanok megléte hogyan formálja a kínálatot, illetve hogy bekerülhetnek-e egyáltalán a közvetítők kínálatába. A közvetítők csak akkor kínálhatják eladásra az ingatlant, ha ismert a tulajdonosok kiléte, és olyanra is akadt példa, hogy állami segítséggel kellett tisztázni a tulajdonviszonyokat, és csak ezután lehetett a rossz állapotú, lakatlan házat értékesíteni.
Borítókép: Eladó ház a népszerűnek számító Érden (Fotó: Világgazdaság/Kallus György)
