A monetáris transzmisszióba történő ad hoc beavatkozások nem segítik a magyar gazdaság stabil, fenntartható növekedési pályára állását: a BUBOR leváltására tett javaslat is téves út – ezzel a címmel jelentetett meg tanulmányt a Magyar Nemzeti Bank Banai Ádám és Kuti Zsolt ügyvezető igazgatók tollából, miután pár napja a Nemzetgazdasági Minisztérium két elemzője felvetette, hogy a jövőben a hitelkamatok csökkentése érdekében módosítani lehetne a referenciakamatokat a jelenlegi BUBOR-kamatról a DKJ-hozamra.
Fotó: Kurucz Árpád
A legtöbb esetben csak a piaci bizonytalanság nőtt, aminek súlyos ára volt. Nem lenne ez másként a héten felröppent új ötlet, a banki referenciahozamok BUBOR-ról diszkontkincstárjegy hozamra történő lecserélése esetén sem
– vélekedtek a szakértők, akik szerint hosszabb távon drágábbá, illetve nehezebben elérhetővé teszi a gazdaság újraindításához szükséges piaci alapú hiteleket. Összesen 7 érvet sorolnak fel az ellen, hogy a BUBOR helyett a diszkontkincstárjegyek hozamát kelljen széles körben alkalmaznia a bankrendszernek referenciaként a hitelek árazásakor. A jegybankárok szerint mindezek mellett türelemre van szükség.
Az MNB szakértői cikkükben fókuszt tévesztenek, nem a probléma gyökerére koncentrálnak, így reagált a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a jegybank két ügyvezető igazgatója által jegyzett tanulmányra, amelyben tévesnek és ad hocnak ítélték a szaktárca ötletét a vállalati hitelkamatok BUBOR helyett dkj-hozamokhoz való kötéséről.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság archív
A jegybanknak a monetáris transzmisszió helyreállításával kell foglalkoznia, mivel annak tökéletlensége okozza a problémát
– írja a Portfolió szerint Lóga Máté, gazdaságfejlesztésért és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős államtitkár, aki szerint a probléma gyökere valójában, hogy a jegybank a transzmissziós csatornákban tapasztalt zavarokat nem képes megfelelően kezelni.
Hangsúlyozza, hogy mindez abban nyilvánul meg, hogy olyan, tradicionálisan együtt mozgó rövid (éven belüli) kamatok, mint a BUBOR kamata és a diszkontkincstárjegy hozama, között jelentős és tartós szétnyílás tapasztalható, amely immáron két éve fennáll.
A bankok által a vállalati szektor számára nyújtott forintban denominált piaci hitelek jellemzően változó kamatozásúak, amelyek egy kamatbázisból (referenciakamat, amit hagyományosa a BUBOR jelent) és egy kamatfelárból tevődnek össze: az előbbi jellemzően a bankok határköltsége, míg az utóbbi a vállalati ügyfél hitelkockázatától, a bank működési- és tőkeköltségeitől, valamint profitelvárásaitól függ.
A Magyar Nemzeti Bank által közzétett referenciakamat listáján, az éven belüli lejáratra vonatkozóan a BUBOR mellett a diszkontkincstárjegy-hozamok, illetve a jegybanki alapkamat is szerepel. Tekintettel arra, hogy a BUBOR lényegében a jegybanki alapkamat (irányadó kamat) aktuális szintjéből és az arra vonatkozó várakozásokból deriválható, ezért a piacon valójában rövid referenciakamatként mindössze a BUBOR kamatát és a DKJ hozamát használják.
Borítókép: illusztráció, fotó: Kurucz Árpád Magyar Nemzet
