– A végrehajtható vállalások eléréséhez jelentős beruházások szükségesek, melyek ösztönzésére uniós szinten is könnyen hozzáférhető forrásokat kell biztosítanunk. Ahol lehet, le kell bontanunk a felesleges adminisztratív többletterheket, mert ezek nagymértékben hátráltatják Európa versenyképességének visszaszerzését. A rugalmasság fokozásával, a hatékonyság javításával és az indokolt fejlesztések finanszírozásával az Európai Unió úgy járhat élen a tisztább, biztonságosabb energetikai jövő felé vezető úton, hogy képesek lehetünk megőrizni a megfizethetőséget is az európai családok, vállalkozások számára – összegezte Lantos Csaba energiaügyi miniszter a tagállami tárcavezetők informális találkozójának tanulságait. A magyar soros elnökség keretében a szakminiszterek első alkalommal egyeztettek aktuális ágazati kérdésekről kedden a Várkert Bazárban.
A magyar elnökség központi témaként kezeli az európai versenyképesség javítását, ennek érdekében is kulcsfontosságú feladat az energiaszuverenitás és az energiabiztonság megerősítése, az energiaárak megfizethetőségének biztosítása, az energiapiacok rugalmasságának fokozása
– fogalmazott Lantos Csaba.
Kulcsfontosságú energiaforrás lehet a földhő
A miniszterek elsőként a geotermikus energia szerepéről folytattak eszmecserét. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a földhő a fűtés és az áramtermelés szempontjából is kulcsfontosságú alternatív és fenntartható megújuló energiaforrás, melynek felhasználása számos előnnyel jár, kihasználtsága azonban még mindig alacsony. A tagállamok képviselői számos területet azonosítottak be, ahol az uniós szintű iránymutatás és az összehangolt erőfeszítések elősegíthetnék a beruházások gyorsabb ütemezését. Többen javasolták a geológiai adatok elérhetőségének javítását, a digitalizált és harmonizált adatbázishoz hozzáférés javítását a befektetők számára.
Kihívás lehet a klímatervek végrehajtása
A második téma a 2030-ig szóló energiapolitika számos tagállam számára nagy kihívást jelentő végrehajtása, ezen belül a nemzeti energia- és klímatervek felülvizsgálatának előrehaladása volt. Az egyes országok eltérő ambícióit és menetrendjeit érdemes természetes adottságként kezelni, hiszen mindegyikük más-más kezdőpontból indul, éppen ezért másként is képzeli el a dekarbonizáció követendő útját. Lehetőség szerint a tagállamoknak úgy kell kiigazítaniuk a terveiket, hogy azokat sokkal közelebb hozzák a valósághoz, megőrizve a versenyképességet, egyúttal az ellátás biztonságát szolgálva egész Európában.
