Az orosz–ukrán háború fejleményei ismét rávilágítottak arra, hogy milyen fontos egy országnak csökkentenie az energiaimport-függőségét. Ennek fényében érdemes megnézni, hogy mi a helyzet Magyarországon és az Európai Unióban. Az energiaimport-függőség százalékban kifejezett mutatója azt fejezi ki, hogy egy adott ország milyen mértékben szorul importból származó energiaforrásokra a hazai igények teljesítéséhez. Mindez jelentős költséggel jár, melyet számottevően megemeltek a szomszédos országban zajló háború következményei. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrégiben felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar energiaimport költsége évi tízmilliárd euróval emelkedett. Ennek következménye volt az infláció megugrása is. Emiatt a múlt esztendő az áremelkedés elleni küzdelemben telt.
A statisztikai hivatal elemzése rámutat arra, hogy a fosszilis energiahordozók használata, az energiahordozók importja és az ebből fakadó ellátásbiztonsági kockázat energiagazdálkodásunknak jelentős feladatokat határoz meg. Az ellátás garantálásához egyrészt elengedhetetlen a megújuló energiahordozók arányának – lokális adottságoknak megfelelő – növelése, másrészt az egyirányú függőség csökkentése, az importforrások diverzifikálása.
Hazánk energiaellátásának jelentős hányadát importból fedezi, a 2022-es adatok alapján a bruttó belföldi felhasználás 64,2 százaléka származott behozatalból. Az összegzésben olvasható, hogy az ezredforduló óta Magyarország energiaimport-függősége jellemzően az uniós átlag fölötti, a 2019-es rekordértéknél 15 százalékponttal haladta meg a 2000. évit.
Hazánk hagyományos energiahordozó-készleteinek (szén és szénhidrogének) kitermelése a gazdasági helyzet változásának hatására visszaesett a 2021-es jelentős gázáremelkedést megelőző évtizedekben, a kitermelés újraindítása viszont nem összeegyeztethető a fenntarthatósági és klímacélokkal. A belföldi energiatermelés összetételét tekintve 38,3 százalékkal a nukleáris energiáé a vezető szerep, aránya viszonylag állandó. A megújuló és a hulladékból termelt energia részesedése 33,4 százalék, ez hőértékben kifejezve több, mint négyszeresére bővült 2000 óta. Utóbbi főként a biomassza egyre növekvő hasznosításából ered, amely számos hőerőműben a szén helyébe lépett tüzelőanyagként. A biomassza hasznosítása azonban csak akkor járul hozzá a fenntarthatóság előmozdításához, ha a termelése is fenntartható módon történik, például kifejezetten energetikai célra nemesített növényfajták és telepített ültetvények hasznosításával, nem pedig természetes erdőterületek megújítás nélküli tarvágásával.
A kőolaj és kőolajtermékek, a földgáz, valamint a szén termelése hőértékben számolva 36, 52, illetve 73 százalékkal csökkent 2000 óta. Magyarországon mára a széntermékek közül csak a lignit energetikai hasznosítása jelentős.
Lapunk korábban arra is felhívta a figyelmet, hogy mostanra az Európai Unióban – Görögország után – Magyarországon a legmagasabb a napenergia aránya a belföldi áramtermelésben. Az egyéb megújulók – például szél-, biogáz- vagy biomassza-erőművek – hozzájárulásával az igényeinknek már több mint felét zöldtechnológiák fedezik, ami jelentős eredmény.
Az unió középmezőnyében
A statisztikai hivatal elemzése nemzetközi kitekintést is tesz. Kiemelik, hogy 2000 óta valamennyi évben az Európai Unióban felhasznált energia több mint fele importból származott. Így 2022-ben az uniós tagállamok közül 18 országban haladta meg az energiaimport-függőség mértéke az ötven százalékot. A legmagasabb függőségi aránnyal jellemezhető államok Málta (99 százalék), Ciprus (92) és Luxemburg (91) voltak. A legalacsonyabb értékekkel Észtország (6), Svédország (27), valamint Románia (32) rendelkezett. Magyarország függősége 1,7 százalékponttal magasabb volt az unió átlagánál, ezen értékkel a középmezőnyben helyezkedünk el.
